Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Péter elfoglalta. A váradi káptalan Pátyodi László királyi emberrel a panaszt jogosnak találta. — Csengerújfalu határában kereshető. VÉCSE 544. 1345: t. Vethye[o: Vechye] (DL 69672; F. VTII/1, 579; a másolatokat ld. Cégény alatt!). A hn. a szláv 'Vece' szn.-ből keletkezett magyar névadással. Más magyarázat szerint a hn. mögött a magyar vése 'halgát' rejlik. 1345-ben Vécse föld [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiai: János, Jakab mesterek, András, Mihály és Miklós cégényi monostorának tartozéka, amelyet idegenek elfoglalva tartanak. — Kömörő határába olvadt, a községtől DK-re (Kálnási 1984, 222: Vécsi-tag). VERESMART 545. 1409: p. Veresmarth (C. Tóth: Lelesz III, 185); 1414: p. ~ (Zs. IV, 2136); 1422: p. ~ (Uo. IX, 947); 1492: p. utraque ~ (DF 211896 = LO Stat. M-88); 1493: p. Wolahales: ~ (DL 71579; Csáky 1/1, 476). A hn. a magyar veres 'piros' mn. és a mart 'magas vízpart' fn. összetétele. Feltűnésekor, 1409-ben Csáki István fia Györgyöt [volt szatmári, ugocsai és székely ispánt] zálog címén e [Szamos bal parti] birtokba is beiktatják. 1414-ben a birtokaikról elköltözni kívánó 3 román jobbágyot {Volahos iob-nes) a Béltekiek, Balk fia: Sandrin és Drág vajda fiai: Imre és Sándor e faluban támadják meg. 1422-ben Bélteki „Oláh" László familiárisai és jobbágyai rátörtek Meggyesi Bán/!/ fia: János fia: Miklós veresmarti birtokára, a falut felégették, az itt élők állatait és javait elvitték, többeket fogsága vetettek. 1492-ben, amikor Meggyesaljai Móroc István feleségét, Margit asszonyt [Malomvízi (Hunyad m.) Kenderes János leányát] iktatják e férjétől vásárolt birtokba, már 2 Veresmartot említenek ( 1491 : Alsoveresmarth, Felsewweresmarth DL 19742; 1519:— DL 23281 ). A következő évben a Krassóhoz tartozó 2 román falut az özvegy rokonának, Butkai (Zemplén m. ) Péternek adja halára esetére. A XIX. sz.-ban É-on Szamostelek és Szinérváralja, ÉK-en Szinérváralja, K-en Remetemező, D-en Válaszút és Moráborsa, Ny-on Borhíd határolta (Pesty, 1864). — M. Szamosveresmart (1902), R. Roşiori, j. SM. (Hnt. 1892, 1658: 2156 kh.). VESZŐD 1327/372: p. Vezud-Vezwd (AOkl. XI, 35). A DL 83326 oklevele (Bárczay cs. lt. ) megegyezik a DL 70613. sz. oklevelével (Perényi cs. lt.), amelyben a fenti Szatmár m.-i birtokot Maksay F. Vazulnak is olvasta (235). Vityi (85) helyesen ismerte fel, hogy szó sem lehet a névalak helyes olvasata alapján Vászoly helységet feltételezni, az Vesződ falut rejtheti, amely csak ez alkalommal bukkan fel. Ha mindketten figyelmesen, az oklevél tartalmi oldaláról közelítették volna meg a helyes alak kiderítését, akkor a királyi kancellária átírójának egy fatális félreírását fedezhették volna fel! Ugyanis, amikor I. Károly király 1327-ben átírja [Köcski] Sándor országbíró 1325. évi ítéletét, azt mégis erősíti. Márpedig, 1325-ben Magyar Pál csak Máté és Ejeg birtokába került ellentmondás nélkül. Ecsedet - bár a királyi adomány neki jutatta - kénytelen volt az ellentmondás miatt [Kisjánosi] Tamásnak, Mikolai Imre fiainak és nőrokonainak átengedni. Az 1327. évi oklevél is ezt a tényt rögzíti, így Vchud-Vezud-dal, azaz Ecsed nevét ferdítette el az oklevél másolója. Vesződöt tehát törölni kell Szatmár m. középkori településeinek a sorából. [A Perényi-féle oklevelet kézbevettük Mátészalka történetének a megírásakor, ám a két településrész múltjára figyelve, Vesződdel nem foglalkoztunk (Németh 1992, 89)].