Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
SZATMÁR VÁRMEGYE KIALAKULÁSA (vázlat) A középkori Szatmár vármegye felszíne három, élesen elváló területre osztható: a vármegye Ny-i harmadán a Nyír(ség) az Érmellék kezdeti szakaszával; K-en a vulkanikus eredetű Avas és a Gutin hegység található, s a kettő között helyezkedik el a Szatmári-síkság, amelyet D-en a Bükk vonulata zár be. Pontosabban: a Tiszántúl síkjából 20-50 m.-re kiemelkedő, futóhomokos Nyír (az Alföld legmagasabb pontja Szalmádtól K-re 183 tszf. magassággal) DNy-ÉK-i, Vásárosnamény irányába futó vízválasztójától D-DK-re lejtő területe tartozott Szatmárhoz, s csak Varsány alatt egy kisebb rész az ÉK-i Nyírségből. Az élővíz nélküli tájnak uralkodó felszíni elemei a 2-15 m. csúcsmagasságú, futóhomokból alakult ú.n. parabolabuckák, köztük szárazvölgyek és a lefolyástalan vízlaposok, ez utóbbiak vagy egykori medermaradványok vagy deflációs eredetűek. A Nyír változatos felszínén eredetileg lápokkal, mocsarakkal, a magasabb buckatetőkön homokpuszta-gyepekkel tarkított nyílt tölgyerdők és nyírfákban gazdag erdőségek tenyésztek, a kötöttebb, humuszosabb talajokon az ezüsthársas, gyöngyvirágos tölgyes, a kocsányos tölgy (Quercus robur) árnyas szálerdejét találjuk. 1 A vulkáni kitörésből alakult, (bazaltos) andezitből, dacitból és riolitból álló Avast (legmagasabb pontja a Petrosa, 1201 m.) és Gutint a Huta-hágó (587 tfsz. m.) választja el, az utóbbi három része: a Rozsály (legmagasabb pontja a Rozsály, 1307 m.), a Gutin (legmagasabb pontja a Gutin, 1443 m.) és a Lápos-hegység. A Kalamár-csúcs Ny-i oldalán eredő 66 km. hosszú, a Tálnával, Tereppel egyesült Túr az Avasból és az Avasi-medencéböl a Tiszát, az ugyanott eredő Szinér a Szamost gazdagítja. A Rozsály-Gutin vízválasztójától É-ra a folyóvizek a Tiszába, a D-re indulók - mint a Kékes, a Miszt - a Szamosba folynak. A Gutint a Lápos hegységtől a 35 km. hosszú Kapnik patak vágja ketté. A Lápos folyó a Cibles és a Lápos hegység vizeit gyűjti, de a Kapnik és a 29 km.-es Zazar révén a Gutinból is jelentős csapadékot kap. Mindhárom hegység felszínét a középkorban sűrű, bükkből és fenyőből álló erdőség (rengeteg) borította, amely a táj birtokba vételével (bányászat, legeltetés) került lassú kiirtásra. E K-i hegyvonulattól a Szamos választja el a megye D-i egyharmadát kitöltő Bükk-hegység kristályos kőzetekből álló tömbjét (legmagasabb pontja 575 m.), amelynek vizei, mint a Balkány, a Homoród, a Sóspatak a Krasznába sietnek. A tengerszint felett 106-124 m. magasságú Szatmári-síkság Ny-on a Nyírrel érintkezik, Éon a Tiszáig terjed, K felől a Kőhátnak is nevezett, fent említett hegységek határolják. DK felől enyhén lejt ÉNy-nak, ám a legalacsonyabb és a legmagasabb pontja között sem több mint 15 m. a különbség. Felszíni alakítója a jelenkorig az Erdélyi-medence É-i felének vizeit összegyűjtő Szamos folyó volt. Elhagyott Szamos-mederrel találkozunk Szinérváralja-Sárköz-Halmi, ApaSárköz-Mikola, Krassó-Madarász- Zsadány vonalon; északabbra a Szamos eredeti futását őrzi a Nagy-Éger, a Túr, a penyigci Szenke, s a Jánkmajtis-Császló között a ma is látható morotvák. A közöttük lévő 1 -3,5 m.-re kiemelkedő hátak a Szamos feltöltő tevékenységének az eredménye. A Szatmári-síkság Ny-i felében úgy 5000-2800 éve folyó Szamosnak köszönheti létrejöttét a 432
