Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

SÓSTELEKE, -KÚT 433. 1411: v. Sostheleke (DF 273747 = LO Stat. D-231; Szerbia. 55); 1413: p. Soskuth (Zs. IV. 725). A hn. előtagja a szn.-ként is használt magyar sós mn.-ből származik, s a mellette folyó Sóspatakra utal. 1411 -ben Zsigmond király a Szatmár városhoz tartozó lakott települést is [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. 1413-ban [Bélteki] Drág fiai: György és Sándor Szatmár város Sóskút birtokára törtek, s onnan a despota egy jobbágyának 600 juhát a bárányokkal és a pásztorral együtt erőszakkal elhajtották. — Gyűrűs határába olvadt (Pesty, 1864: Sósi puszta. Sós kútja; Hnt. 1892, 1531: Sós), attól É-ra található: SchediusBlaschnek, 1833-1836: Soos). SURJÁNFALVA 434. 1411: V. Swrgyanfalwa (DF 273747 = LO Stat. D-231); 1491: p. Wolachalis: Swryanfalwa (DL 27972). A hn. előtagja puszta szn.-bői keletkezett ( 1376: Surian DocVal. 265, egy román férfi neve). 1411-ben Zsigmond király, mint Nagybánya város tartozékát [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. 149 l-ben a román lakosságú települést II. Ulászló király Bélteki Drágfi Bertalannak ítéli azzal, hogy Kővár (Közép-Szolnok m.) régi, igaz határán belül fekszik, korábban Hunyadi János kormányzó (1446-52) erőszakkal elfoglalta Drágfi Mihálytól és Asszonypataka (Nagybánya) várához csatolta. Ekkor Közép-Szolnok m.-hez számították. A XTX. sz.-ban É-on és K-en Máramaros m., D-en Erdélyország határpataka, a riu Kaunyikuluj, Ny-on Felsőbánya határolta (Pesty, 1864). — M. Sürgyefalu = Dióshalom (1890); R. Şurdeşti, j. MM. (Hnt. 1892, 1072: 2721 kh.). SZAKÁLLASBIKÓ Ld. Bikó alatt! SZAKASZ 435. 1423/424: in Zakaz (DF 221450 = LO AA. nro. 24); 1423: ~ (DF 221473 = LO AA. nro. 45); 1424: ~ (DF 22l573 = LO AA. nro. 58); p. Volahalis: Zakaz (LO Stat. D-197; Wenzel 1857: 60); 1461:p. Zakas (DF 211013 = LO Stat. B-149). Ahn. a magyar szakasz '(terület)rész; kazal, asztag' fn.-ből keletkezett. Feltűnésekor, 1423ban Bélteki Drág fiai: György és Sandrin erdődi és idevaló, név szerint felsorolt jobbágyai Csáki György géresi és daróci jobbágyainak disznóit pusztították. Válaszul Csáki György daróci tiszttartói az erdődi és szakaszi makkos erdőkből 3 disznót szétkergettek, 12-t pedig elszállítottak (DF 22l515 = LO AA. 1424, nro. 1). 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin e birtokukat is megfelezik, mégpedig a román lakosságú falut az Illés házától a románok kápolnájáig [capella Olahorum) - beleértve a plébános házát is - É-ra kettévágják: a K-i része az előbbieké, a Ny-i az utóbbiaké lesz. Az innen származó Tatamér és Tamás 1424-ben Csaholcon élő jobbágyok. 1461-ben Bélteki Mihályt e birtokon lévő részekbe is beiktatták. A XIX. sz.-ban É-ról Erdőd, K-ről Oláhgyűrűs és Szokond, DK-ről Sándorfalu, D-ről Krasznabéltek, Ny-ról Gyöngy és Géres határolta (Pesty, 1864). — M. Szakasz, R. Răteşti, j. SM. (Hnt. 1892, 1541: 2281 kh.). SZAKLYÁN 436. * 1271: Benenygf-o Mathei de Zeklen (DL 31182; H. VI, 181; TT. 1900, 387); 1469: p. Zaklyan (DL 16844; Csánki I, 485); 1489: pr. ~ (DF 223870 = LO AA. nro. 31).