Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

valamint fiai: Péter és Pál, leányai: Margit és Potenciána simái birtokrészüket Drág és Balk mesternek, vajdának, Balk fiainak, Demeternek, Jánosnak és Sándornak és „Oláh" [dtcti Olah) János fiának, Lászlónak eladják vagy elzálogosítsák. 1393-ban Szárazberki Kernen fia Dénest iktatják az örökölt Sima birtok felébe. 1401-ben Mikolai Tamás fiai: Miklós, Tamás, Benedek és Lőrinc elfoglaltak Mikolai Domokos szolgabíró és testvérei: László, Pál és fia: Gergely simái birtokrészén 3 házhelyet és azok tartozékait. 1406-ban viszont Mikolai Tamás fiai: Miklós és Benedek tiltakoznak amiatt, hogy tiltásuk ellenére simái részüket korábban Balk és Drág máramarosi vajdák, most pedig Drág fiai: Sandrin és György, meg Balk fiai: Demeter és Sandrin elfoglalva használják. E perben Simái „Vörös" István királyi ember. Ref. temploma „kőből, fa toronnyal" (Acta C). AXIII-XIV. sz.-i épület alaprajza: Henszlmann 1864, 152-3; Juan Cabclló: A csengersimai református templom kutatása. JAMÉ XLIII. (2001 ) 389-410. — Csengersima ( 1907), SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1525: 1435 kh.). SÓLYMOS 1. 429. 1226/550: prist. Gusij de v. Solumus (VR. 335.§, 285); 1268: ad t-m ~ (KolozsváriÁllami Lt., Szatmár m. lt. DF 291393; Kiss 1992. 80); 1268/365: t. Solyumus (Ványi cs. okl.>Kende lt. DF 288324; W. VIII, 198); 1329>335:p. Solyumus/l/ (AOkl. XIII, 690); 1342: Lad J. Alexi dicti Karaz, nunc de Solmus (DL 3524; A. IV, 270); 1355: Lad./. Alex-i de Solmus (DL 77141; Zichy III, 15); 1357: p. ~ (DL 51772; A. VI, 620; Kállay II, 1251); 1364>409: p. ~ voc. in C-u Zathmariensi (DL 31053; F. X/4. 865; DocTrans. XIV/12, 225); 1364>409/746: ~(DL 74677); 1369: p. Solmos (DF 21ll76=LO Stat. B-547); 1378: in p-ne ~ (DF 219816 = LO AA. nro. 26); Barth, de Solmus (DL 72389); 1382>383/383: Barth./. Deers de Sulymus (DL 98645; Károlyi I, 406); 1406/630: p. Solumus (DF jelzete nincs! LO Metales Szatmár, nro. 28); 1425: p. Solimus (DL 83732); 1433: p. Solmus (DF 284108 = LO Acta Bercsényiana V-34). Királyi szolganépek - solymárok - települése volt. 1226-ban Gusi poroszló nevében tűnik fel, aki vasvári ember ügyében jár el. 1268 előtt eladományozták, mert az évben Vasvári határjárása Sándor [szörényi] bán [a Karászi (Szabolcs m.) cs. őse] Sólymos földjénél zárul. Ugyanekkor Szentmárton határjárását is Sólymos földjénél zárják. 1335-ben bemutatták a váradi káptalan 1329. évi oklevelét, eszerint [a Katapán nb-i] Babonyai (Bihar m.) Gergely leánya: Klára [2. férje a Hontpázmány nb-i Jánoki (Abaúj m.) Demeter fia: Ders] fiaival, Karászi Miklóssal és Lászlóval birtokot cserélt: Csokalyt átadva azoktól Sólymost kapta. Edelényi (Borsod m.) [Karászi] László fia: Sándor Druget Miklós ugocsai ispán alispánja (1337: DL 70619). 1342-ben „Karászi" Sándor fia László solymosi, másként szentmártoni lakos a váradhegyfoki konvent előtt 15 M.-ért eladja a Pest, avagy Pilis m.-i Békásmegyeren lévő részbirtokát [Őri] István mesternek, király speciális jegyzőjének. 1355-ben az idevaló [Hontpázmány nb-i Jánoki] Sándor fia Lászlónak egy 16 ft. értékű lovát lopta el Komlódi „Vörös" Miklós. 1357-ben [a Gutkeled nb-i] Gacsályi Ehellős fia: László tett panaszt, hogy Sándor fia: László és ennek fia: István, szolgájuk: Becker fia: György megsebesítették urának, [a Pok nb-i Meggyesi] Simon mesternek „Vörös" Domokos jobbágyát Németi városában. Amikor ezek Sólymos birtokán elégtételt akartak kérni Domokos megsebesítése miatt, fegyveresen rájuk támadtak. A Karászaik magszakadása ( 1351 előtt, v.o. Zsoldos 2001, 396-7) után, 1364-ben I. Lajos király [a Pok nb-i Meggyesi] Móric fia Simonnak adományozza a fiú örökös nélkül elhalt Sándor fia: László/!/e birtokát is, amelybe a horvát és szlavón bánt 1369-ben iktatták. A birtok másik része [a Hontpázmány nb-i] Solymosi Ders fia: Bertalan és fiai: Miklós. Egyed. Mihály és Gergely kezére került, ugyanis 1378-ban panaszuk szerint Simon bán özvegye és János fia batizházi jobbágyai Sólymoson okleveleket raboltak, a parókiális templomban erő-