Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

határjárásában említik, s ugyanakkor az előző évi tiltást megismétlik. Sigeházi Loránd a Vajaiak perében fogott bíró (1349). A középkori településen a Petneházáról Gemzsére (Szabolcs m.), ill. Madara vezető út ment keresztül (1814). Egyházas hely volt (Pesty, Szabolcs m.: „Czerkó hegy hol hajdant a czerkójok s temetkező helyek vólt..."/ti. a sigeieknek/). AXIX. sz.-ban Éról Karász (Szabolcs m.), K-ről Mada, D-ről és Ny-ról Rohod, ÉNy-ról Petneháza határolta (SzSzBmL. T. 258/1814/: A régifalu helye). 181 l-ben Sige pusztát csereképpen Szabolcs m.be helyezték át (Uo.). — Részben Nyírmada (Mező, 93: Sige) és Petneháza (Uo. 133: Sige szorosa), nagyobbrészt Rohod (Uo. 157: Hosszú-Sige; 158: Kis-Sige; 160: Sige; JosAufn. / 1783-85/XXVI. col. 13. sect: Siga Puszta) határába olvadt. SIKÁRLÓ 426. 1407: p. Sykarlo (C. Tóth: Lelesz II, 177); 1493: p. ~ (DL 71049). A hn. előzményeként a sikárlófű 'zsurló, Equisetum előtagjára gondolhatunk, eszerint a falu olyan helyen települt, amely zsurlóval volt benőve. Egy XIV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (1258-1307) adta [a Szamos jobb parti] Sikárlót is - a nem létező Jakóvár tartozékát - leányának, Katalinnak (+1351 ), [a Pok nb-i Meggyesi] Mórichidai (Győr m.) Miklós (1270-1319) második feleségének hozományul (DL 31053; SztárayI, 17; Schönherr, 409). 1407-ben Meggyesi néhai Simon bán fia: János fiai: Miklós és Simon azzal vádolják Bélteki Balk fiait, Demetert és Sándort, valamint Drág özvegyét és György fiát, hogy embereikkel Sikárló birtokát felégették, Péter vajdát megölték, s más törvénytelenségeket követtek el, 1000 M. kárt okozva. 1493-ban Szmér vár tartozéka. Az újkorra a falu kettéosztódott, a XIX. sz.-ban úgy tudták, hogy Kissikárló az anyatelepülés, Nagysikárló pedig a tatárjáráskor (? 1717) a bérceken keletkezett (Pesty, 1864). — M. Kissikárló, R. Bírgáu (Hnt. 1892, 1263: 566 kh.) és M. Nagysikárló, R. Cicîrlău. j. MM. (Hnt. 1892, 1396:5538 kh.). SIRATÓ 427. 1458: t. Kyssykatho, t. Nagsykatho (DL 39590; LK 9/1931/99, 145. reg.); é.n.[1459]: t-rum arabilium vidi. ~ et intra m-sp-nis Hodaz (DF 284381 =LO Acta Bercsényiana, XII-11); 1478: pr. Sykatho (DF 212043 = LO Stat. P-14); 1485: Seeraso/M... in Szathmar (LO Proth. IV-28); 1525: pr. Sigeto/U (LO Proth. V-268). A hn. eredeti jelentése 'Sige tó'. Derzsi Kántorok panasza szerint 1458-ban a Csaholyiak név szerint felsorolt meggyesi jobbágyai a Hodász határain belül fekvő Kissikató és Nagysikató 300 hold földjéből 200-at a maguk Meggyes birtokához csatoltak. A vizsgálat megállapította, hogy ezzel a jogtalan tettükkel a Csaholyiak 100 ft. kárt okoztak. 1478-ban Jánosi „Kántor" Imre felesége, Petneházi Zsófia révén a Petneháziakat vezeük be e prédiumba is. 1485-ben Márki (Zemplén m.) László adja el a Kántor-uradalomban fekvő részeit Ráskai Balázsnak. Hodász része (1525). — Hodász határába olvadt, a községtől K-re, Meggyessel határos mezőrész (Kálnási 1989, 96: Sikató). SIMA 428. 1327: p. Syma (Zichy I, 304; AOkl. XI, 308; ErdOkmt. II, 600); Dion.f. Deseu nob. de ~ (A. II, 328; AOkl. XI, 487); 1331: ... de Sima-Syma (Szirmay II, 208); 1335: Mich.f. Deseu de ~. de C-u Zathmar (A. III, 150; Kállay I, 455; AOkl. XIX, 128); 1336>348: p. Symand, in C-u Zathmariensi exist, Lad-i de eadem Syma (A. III, 282; Uo. XX, 303); 1339>348: p. ~ (A. V, 201; Uo. XXIII, 28); 1340: ~ (A. IV, 4-5; Uo. XXIV, 79); 1341/XIX.: ~ in C-u