Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
vezető út mentén kezdődik, azt követi majd elhagyja, majd irányát a Vaja falutól Vasvári földre vezető út mellett földhányás jelzi; egy másik határa a Jánosiból Karászra (Szabolcs m.) vezető közút mellett halad a síkságon, majd átvág a Vajáról Jánosiba vezető úton, majd visszatérve az útra, az erdő mellett 4 régi földhányásnál végződik. Mivel „Kántor" Péter felperes harmadmagával letette a földesküt, miszerint a Jánosihoz csatolt Rét föld régtől fogva az övéké és elődeiké volt, ezért a felpereseket beiktatták. 1435-ben Vaja határnevei között említik. Rét további története megegyezik a Kántor-prédiumokéval, kivéve az 1461. évet, amikor Derzsi „Kántor" István az ő Rét és Vasvári prédiumokban bírt részeit 4 arany ft.-ért elzálogosítja Vajai Jánosnak. 1459-ben Heténnyel mondják azonosnak. — Az 1411. évi határjárásból nyilvánvaló, hogy Rét nem azonos az iklódi réttel, vagy a kántorjánosi Nagy-Réttel (Kálnási 1989, 138), hanem Iklód 1894-es térképen szereplő, ma Vajához tartozó Réti-hegy vehető számításba. Ebből következik, hogy Gothárd és Hetény is itt kereshető. RÉZE(-TELEK) 405. 1298/319/320: p. Rezethelukfi/ (Tiszántúli Ref. Egyházkerület Kt., Sztojka cs. oki. DF 275875; Száz. 23/1889/VIII, 92); 1466: itempr. ... Rezzee (DL 99022; Károlyi II, 373). A hn. szn.-ből képzett (vö. Rezee c.1311: AOkl. III, 198; 1324: Uo. VIII, 442) magyar névadással. 1298-ban [a Gutkeled nb-i Szemesi (Valkó m.)] Crissius (Körös) fia: Endus Csomaköz, Omboly és Rézetelek Szaünár m.-i birtokainak Bere felőli felét a rokoni kötelék miatt és 25 M.-ért [a Kaplony nb-i] Simon fiainak, Endusnak és Péternek átengedi (tévesen Wezeteluk: AOkl. V, 723). 1466-ban Károlyi Demeter özvegye, Dengelegi Anna bevallja, hogy Károlyi László és János hitbére és hozománya fejében e pusztából is kielégítették. — Csomaköz határába olvadt (Pesty, 1864: Résza). RICSE 1. 406. 1315/325/360: p. Belryuche, ~ Kyuryuche voc. in C-u Zathmariensi exist. (TT. 1903, 120; AOkl. IV, 115); 1320/325: p. Belryuche, Kyuryuche-Kyriuche (Uo. V, 681); 1325: ~ (Uo. IX, 416); 1341/342>482: 2 Ryche, p. Kyvryche (Uo. XXV, 561, 612; Perényi 588-9); 1405: p. Riehe (C. Tóth: Lelesz II, 108); 1425: p. ~ (DF 209618=LO Metales Szatmár, nro. 8). A hn. szláv eredetű, jelentése 'árkos hely'. A falu Terebessel egy időben, 1250 k. került az Ákos nb-iek kezére. A Szatmár m.-i birtokot I. Károly király [Ernye fia: ] István nádor hűtlen fiaitól 1315-ben elvette és [Jánki] Dénes fia: Tamás mesternek, beregi ispánnak adományozza. Ekkor már 2 részre szakadt: Bel- és Külricsére. Az adományt a király 1320-ban megerősítette, majd ezt 1325-ben megismételte. Ugyanezt tette 1360-ban I. Lajos király is (DL 70638, 70640). 134 l-ben a jánki uradalom részeként az egyik Ricse Tamás fia: Miklós birtoka, amelynek leírják határát: É-on locus Nyrashomoka, a ciuitas Nempthy-be vezető út közelében kezdődik, majd alveum Babapathaka, locus Hwzyuzomoga, ennek végében határjel, ß. Kottow, campus Ogmandloamezey, alveus Moytuserß. Thwr, ennek mentén K-re, majd alveus Sebeseer,ß. Hódos, innen D-re fordul és aß. Saar-hoz érkezik, átlépi a Tegega ta töltést, riu. Gerewfoka, közelében erdő, que dicitur Zeek, ahol az erdőrésznél az út ad p-nem Kyvryche voc. megy, s ahol Ricse határa zárul. A felsorolt nevek közül Nyíresszeg, Szamoga, Kattó, Túr, Sár-patak és Gyürejoka a túrricsei (Kálnási, 1984: 458, 459, 455, 454), Szomoga és Pusztaricse a kisnaményi (Uo. 161, 160), Nagy-Kattó a csaholci (Uo. 46), Gyürejoka, Szék alja a gacsályi (Kálnási-Sebestyén: 169, 182), Sár a túrricsei, gacsályi és tisztaberki (Uo. 181, 441) határból ismert. A másik Ricset (Külricsét) Tamás - Miklós apja - korábban eladta [a Szentemágócs nb-i] Dénes fia Jánosnak. 1387-ben Zsigmond király a hűtlenségbe esett Jánki László
