Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A Szatmár m.-i település 1325-ben a Balogsemjén nb-iek nagy birtokosztása alkalmával Egyed fiai: Iván és Simon mestereké lett. 1342-ben új birtokosztást rendeltek el, amelyet még az évben végre is hajtottak, ekkor az azonos nb-i Bir-i (Szabolcs m.) János fiaié, Tamásé és Fábiáné lett, bár a beiktatáskor (DL 51196; Kállay I, 665) már nem említik Pázmányt. 1349-ben Bir-i János fia: Tamás birtokait 3 részre osztották, s ebből 1 részt kapott az azonos nb-i Dománhidai „Szőke" Miklós fia: András addig, míg vissza nem váltják tőle. Ugyanakkor Tamás pázmányi és 6 másik (fel nem sorolt) üres birtokon lévő részeit 1 M. 2 g. értékűnek tartották. 1353-ban Bir-i Tamás fiai: László és János tiltják Pázmány és Fülöp falvak szomszédait e falvak tartozékainak használatától. 1427-ben a Fülöphöz tartozónak mondott (ad eandem Philippertitnenti), már Szabolcs m.i puszta birtokában Zsigmond király Kallói (Szabolcs m.) Lőkös fia: Miklóst és fiait, Jánost és Lőrincet, unokatestvérüket, István fia Zsigmondot és rokonukat, Szaniszló fia Jánost új adomány címén megerősíti. Az iktatásnak a szomszédok a rá következő évben ellentmondtak. 1468-ban a Szennyesiek és a Bánháziak voltak Pázmántelke szomszédai, amikor Malomvízi „Kenderes" Jánost iktatják a puszta 'A-be. 1474-ben Szatmár m. közgyűlésén arra kötelezik Kallói Jánost, hogy Sápi (Szabolcs m.) Péter özvegyét [Kallói Szaniszló leányát], Katalint és gyermekeit, Ferencet, Antalt, Zsófiát, Anasztáziát, Ilonát és Orsolyát fülöpi részükben és Pázmányteleke birtokában megoltalmazza, s javaik pusztításáért 32 aranyat fizetni és 32 köböl gabonát adni tartozik. — Szennyes vagy Báliháza határába olvadt. PELESKE 358. 1332-4/PpReg.: Dom. sac. de Pilike (Vat. l/l, 122); 1339>348: p. Piliske (A. V, 202; AOkl. XXIII, 232); 1352: Stf. Lad-i dicti Adas de Pilyske (DL 77040; Zichy II, 494); ~ dePeleske, p. Pyliske (DL 64915; Csákyl/l, 109-110); 1353: ~ de pyriske (DL 77077; Zichy II, 543); 1356: ~ de Pißtjskee (DL 77163; Uo. III, 27); 1357; Stf. Lad-i dePeleske (DL 64920; Csáky 1/1, 116); Sr. de Pyliske (DL 51772; A. VI, 621 ; Kállay II, 1251); 1369: St. et Lad. f-i Lad-i de Piliske (DL 64924; T. 11/1893/106); 1370/XVL: p. Pyliske (DL 64928; Csáky 1/1, 1268); 1372: Lad.j. Lad-i de Pelyske (DL 64935; T. 11 /1893/ 107; DocTrans. XIV/14, 212); p. Pyliske (DL 64936; DocTrans. XIV/14, 232); 1378: p. Nogpelyske, ~ Kyspeliske (DL 64942); v. Pelyske (DF 219825 = LO AA. nro. 35); 1384: p. - (DL 64969); 1393: mg. St.J. Lad-i de ~ (DocVal. 463); 1394: p. Nogpyliske, p. Kyspyliske (Zs. I, 3286); 1417: Blasius deKyspelesky (Uo. VI, 635). A név szláv eredetű, jelentése 'kopaszság'. A falu feltűnésekor, 1334-ben az erdélyi püspökség ugocsai főesperessége alá tartozó, - Szent István [király] tiszteletére szentelt ( 1486: DL 65136) - egyházának Domokos papja 7 g. pápai tizedet fizetett. 1339-ben Szárazberek Nyi felének határjárásakor annak szomszédja. 1341-ben [a Zsidó nb-i ,Adas" László fiai:] Peleskei István és László, [a Gutkeled nb-i] Zajtai János és László, Atyai János és Tiba között létrejött egyezség értelmében Peleske, Zajta és Atya birtokok határait I. Lajos király parancsára megjáratták (eredeti oklevél nincs! T. 42 /1928/ 72). 1352-ben birtokosa, „Adas" László [a Csáki cs. őse] fia: István [a Gutkeled nb-i] Várdai (Szabolcs m.) László fia: János mesterrel perel a Peleskével szomszédos Pete megvétele miatt; János a reá kirótt bírság 3. részét ez évben kifizette. A Várdaival folyó per tárgyát képezte az új határjelek állításakor a Peleskétől Petéhez elcsatolt földdarab is, a per 1353-56 között többszöri halasztást szenvedett. 1357-ben Peleskei László fia: István és rokonai, Zsidói (Pest m.) Bekcs [a Becski cs. őse] fia: István és [Szántói (Közép-Szolnok m.)] Pető fiai: János és István elhatározzák, hogy birtokaikat megosztják. Piliskei István Szatmár m. esküdtje {1357). 1369-ben [„Adas"] László fiai: István és László a
