Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

PAPOS 350. 1320: Chepanus et IwanJ-i Nic-i de Papus, Alex.J. Alex-i de ~ (A. I, 566; AOkl. V, 818); é.n. [ 1317 k.]: Jo. sac. dePopusy (DL 97773); 1325/325/XVL: p. Papos (AOkl. IX, 204; Németh 1992,99); 1327: p. Popus {Uo. XI, 263); Iwan de ~ (Uo. 394); 1327>360: ...dePopsy (Uo. 492); 1328/419: Iwan de Popus (Uo. XII, 278); 1329/424: ... de Popos (Uo. XIII, 261); p. Popuus (Uo. 147); 1341 : p. Popus (Uo. XXV, 12); item Ivan, Nie. et Lad. J-i Nic-i ac Jo. J. My kon nob-bus de Popos (A. IV, 75; AOkl. XXV, 127); 1342>437: p. Popus C-us Zathmar (DL 70881); 1358: NicJ. Iwan de ~ (DL 51798; A. VII. 158; Kállay II, 1276); 1383: p. Papus (DL 62197); 1388: p. ~ in districtu Nyr (C. Tóth: Lelesz I. 26); 1410: p. Papos (Zs. II/ 2, 7969; C. Tóth: Lelesz III, 196); 1413: p. Papus (Zs. IV, 1237); 1416: ~ (Uo. V, 1682). A hn. a magyar pap fn. -s képzős származéka. Arra utal, hogy a névadáskor a falunak papja volt. A falu 1320-ban (Kaplony nb-i Barabási (Beregm.)] nemesek, Miklós fiai: Csépán és Iván, valamint [az ugyanazon nb-i Tákosi (Beregm.)] Sándor fia: Sándor nevében szerepel. 1325ben Bel- és Külszalka határjárásakor egy helyen fut össze Külszalka, Járomteleki, Papos és Pályi határa, két évvel később [Pályi] András fia: László birtokaként/!/ ugyancsak Pályival határosnak mondják. Paposi Iván Vaja, Őr és Jubánfölde birtokok szomszédja, fogott bíró a 2 falu határperében (1327). Szintén ez évben a Kaplony nb-i nemesek - köztük Paposi Iván, László, Csépán és „Kaplony" {diet.) Miklós - igazolják, hogy Pilisi István fia: András nemzetségükhöz tartozik. 1329-ben Paposi Miklós fiai: Iván és László, valamint Tákosi Sándor Karászi (Szabolcs m.) Sándor fiától, Lászlótól Járomtelke É-i felét megvásárolják, és azt Paposhoz csatolják. Ugyanakkor Pályi szomszédja. Paposi Miklós fiai: Iván, Miklós és László, valamint [Mikai (Beregm.)] Mikó fia: János 1341-ben, mint szomszédok, Pályi határjárásának résztvevői. Egy évvel később Barabási Miklós fiai: Csépán, Iván. László és Miklós, valamint Mikai János és Lőrinc e Szatmár m.-i birtokukon is megosztoznak. 1344-ben Iván (Jowan) fia: Jakab paposi nemest Szabolcs m. hatósága 3 M.-ban marasztalja el (Piti 2004, 358). Paposi Sándor fia: János kijelölt királyi ember (1352: DL 51618; Kállay II, 1096). Paposi Mikó fia: Lőrinc Hodász határjárásánál eskütevő szomszéd (1361: DL 51918; Kállay II, 1396). Itt idézik Tákosi Sándor fiait, Gergelyt és Lászlót ( 1361 : DL 51935; Uo. II. 1413). A paposi nemesek ettől kezdve a megyei közéletben játszanak szerepet. 1383-ban Mikai Lőrinc fia: Mihály és négy testvére tiltja Mikai Mihály fia Ernét, Iván fia Mihályt és Csépán fia Barnabást paposi birtokrészük elidegenítésétől, mindenkit annak megszerzésétől. 1388-ban Tákosi Gergely fia Miklós panasza szerint a nyíri kerületben fekvő Papos birtokát a Jármi Balogok elpusztították. 1409-ben Paposi „Ördög" Istvánt és leányait, Luciát (férje Szepesi /Bihar m./ Benedek fia: János) és Ilonát (férje Csernavodai /Beregm./István fia: György) iktatják a Szatmár m.-i Papos vétel útján hozzájuk került részébe. 1410-ben a hűtlenné vált Barlabási Erne fia: „Lengyel" András itteni birtokrészét is Zsigmond király új adományul a Baranya m.-i Haraszti Balázs fia Erazmusnak [Erasimus) és Endesi (Szabolcs m.) Pálnak adja. Ám az előbbi a lakóhelye távolsága miatt e birtokrészét is urának, Perényi Péter volt székely ispánnak ajándékozza örökjogon (1413). 1416-ban Tákosi Sándor dédunokája, Pósaházi (Beregm.) János fia: István és unokái, Mikolai László és István kapják meg Papos 'A-t. A határjáráskor említik az innen Őrbe vezető utat, az elhunyt „Ördög" István rezidenciáját és a Bátorutat (via Bathorwth). Pályival határos (1341). Egyházának János papja 1317 körül [a Kaplony nb-i] Vetési Mihály fia: Illés bán özvegyének végrendeleti tanúja Szatmáron. Későgótikus templomának alaprajza: SzSz I, 460. A XIX. sz.-ban É-ról Parasznya, K-ről Ópályi, D-ről Jármi, Ny-ról Őr és Vaja határolta (Pesty. 1864). — Papos, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1447: 1841 kh.).