Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
ti várost Mikola felől meghatárolták (Szirmay I, 15; II, 290), az 1216. évi oklevelet véve alapul. A határjárás (ld. Szemeretelek alatt!) vitás része sylua Eger seu ß. Nadasd hovatartozása. Határa egy ponton Vasvárival és Kisnémetivel ( 1341 ), továbbá Szárazberekkel (1378) érintkezett. Középkori templomát 1829-ben bontották el (Pesty, 1864), „falait rakása függőleges ón nélkül görbe-girbén rakatták felfelé, kívül a mész lepattogás alatt legfelső párkánya óhitű ódon durvás fekete líneákkal vonalazott volt" (Mándy, 1864), helye a mai temetőben. A XIX. sz.-ban Túrterebes, Halmi, Kökényesd (Ugocsa m.), Szárazberek, Homok, Szatmárnémeti és Egri határolta (Pesty, 1864). —M. Mikola, R. Micula.j.SM. (Hnt. 1892, 1365: 6227 kh.). MILOTA 313. 1181/288/366/XV.: pr. Mií[ota], t. Milota (DL 64073; RA l/l. 133); 1344: p. Mylatha (DL 70550 = LK 24 /1946/ 56, 3. reg.: a másolatokat ld. Cégény 1. alatt!); 1345: p. Mylatha -Milatha (DL 69672; F. VhT/1, 578-9; a másolatokat ld. Cégény 1. alatt!); 1352: p. Mylata... cum iure patronaţii eccl-rum B. Marie virginis et... (DF 280447 = 288328); ~ (DL 72381 másolat); 1418: p. Milatha (Zs. VI, 2529); 1420: in v. Mylotha (Uo. VII, 1579). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A [Tisza bal parti) falu a cégényi monostornak [a Jeszenő] erdőben fekvő 4 prédiumából az egyik. 118 l-ben közös határukat megjáratják (ld. Cseke alatt!). Ekkor Milotáról és Túrról külön megjegyzik: „Ezen két prédiumon, azaz Milota és T[úr] föld fele részén Kölese, Eger és Fülesd határától Ny-ra Mánd első határáig... az egyház oltalma és védelme érdekében a prédiumok szintén az egyház fiainak szolgálnak és az apátnak is, de úgy, hogy ezen prédiumokat azok nem idegeníthetik el." 1344ben I. Lajos király megerősíti jogaikban Kölesei Dénes fiait, örökadományul adva e birtokot is. A testvérek a következő évben megosztoznak: Milota [a Kölesei és Ártánházi (Szabolcs m.) Bornemissza cs. őséé] Mihályé és [a Cégényi és Kende cs. őséé] Miklósé lett. Ekkor határát Csecse felől rendezik: a Halomberek erdő (silva Halumberuk) egészében Milotáé, a határ egészen annak a sarkáig tart. A szántóföldeket és a szénát termő részeket a testvérek egymás között felosztják. A malmot a falubeliek tartják karban. 1352-ben a Dománhidaiaknak átadott birtokok fejében Mihály és Miklós ezt a birtokát is - a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt egyház kegyuraságával együtt - átadja János, Jakab és András testvéreinek. 1418-ban Kölesei Miklós fia: György panasza szerint Kölesei Jakab fia: Dénes és Farkas Mihály négy évvel korábban, Szőke András és Mihály, milotai jobbágyaik 2 lovát az eke elől kifogva elhajtották. 1420-ban az itt lakó Kazdagh Gergelyt is ügyvédül vallja Imregi (Zemplén m.) Domonkos fia: Dénes. Ref. temploma „kőtemplom, áll, de fából újat építettek" (Acta C). Templomának romjait a JosAufn. ( 1783-85) XXIX. col. 10. sect, is jelzi: Rudera einer Kirche; a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templom alapfalait 1991-ben Németh P. tárta fel a község temetőjében. — Milota, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1366: 2521 kh.). MISZTÓTFALU Ld. Tótfalu 5. alatt! MITTELBERG Ld. Medius Möns alatt! MOGYORÓS 1. 314. 1424: p. walahalis: Monyoros (LO Stat. D-l97; Wenzel 1857: 64). A falu a nevét a Mogyorós ~ R. Mareuselu patakról kapta (Pesty, 1864). Feltűnésekor, 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoznak. A román lakosságú Monyorós az utóbbiaknak
