Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

bánosa az 1334. évi I. részlet fejében 15 g.-t, az 1334. évi II. részlet fejében ismeretlen összeget, 1335-ben 30 g. pápai tizedet fizetett. Papja az erdélyi egyházmegye [szatmári] helynöke ( 1486: vicarius de Megyés DL 65136). IX. Gergely pápa oklevele (1377) szerint Meggyesi Simon (1326-74) özvegye, [Lackfi?] Katalin építtette újjá a meggyesaljai vár (kastély) lerombolt és üresen álló Szent Imre tiszteletére szentelt templomát. A gótikus épület (egyhajós, keskenyebb, egykor boltozott szentélye a nyolcszög 3 oldalával zárul, 3 ablakkal, a hajó D-i oldalán szintén 3, pálcatagozatos ablak, a Ny-i oldalon csúcsívben záródó, tagozatos kapu) a XIX. sz.ban a Nagybánya-szatmárnémeti úton romokban állt (Henszlmann 1864, 149). A hajó 4, a szentély 3 boltszakaszos, a bordák „oszlopokon" nyugszanak. A magas és széles ablakok mérművekkel, a Ny-i kapu (rajz) felett kis kerek ablak, a pillérek faragott kövekből (rajz; Rómer XV, 39-40). A széthordott templom alaprajza Henszlmann Imre hagyatékában Kassán volt (Gerecze 1906, 763). 1491-ben említik a mezőváros 4 megnevezett utcájából a Szent János utcát, amely egy ott álló kápolnára utalhat. — M. Aranyosmeggyes ( 1903), R. Medieşu Aurit, j. SM. (Hnt. 1892.967: 12460 kh.). MEGGYES(-TELEKE) 2. 301. 1272/511: ve. Medyes (DL 62395; H. VIII, 439); 1337:p. Megyes-Megges (DL 31081); 1340: ve. p-ne Megyes vocata in C-u Zathmariensi habita (AOkl. XXIV, 611); é.n. [1340]>390: p. Medyes (Uo. 673, 725-26; Zs. I, 1644); 1348: ~ (DL 31262; A. V, 256; TT. 1900, 404); 1352:p. Megestheleke (DL 51617-8; Kállay II, 1095-6); 1354: f. Medyesteleke (Czirbus cs. okl. F. IX/2, 356-7); 1358:p. Medyes, t. ~ (DL 51820; A. VII. 334); 1379: inpnis Megyes habit. (DF 253470; TT. 1889, 730, 167. reg.); 1383: p. ~ (DF 219992 = LO AA. nro. 19); 1384: p. Meddyes (DL 52469-70; Kállay II, 1965, 1967); particulam t-e p-nis Medyes (Süttő: Anjou II, 76); 1390: t. Medyes (Zs. I, 1644); in Medies (DL 42462); 1392: p. Meggyes (Zs. I, 2362); 1429: item utraque Megyes (DF 211240 = LO Stat. C-98); 1429>549: p. Megyies (DL 24518). A hn. a magyar meggy fn.-nek szn.-ként is alkalmazott -s képzős származékából alakult, jelentése '(vad)meggyel benőtt terület.' A falu 1272-ben Hetény határjárása során irányt jelző hely. Erzsébet királyné parancsára 1337-ben Tövisi Lőrinc fia Istvánt iktatják Meggyes és Tárkány birtokába, s határát megjárják. Ám [a Káta nb-i] Csaholyi Péter fia: János anyja fia távolléte miatt - Meggyes határjárása ellen tiltakozik. Ekkor Radalffal volt határos. 1340ben Tövisi Lőrinc fia: István Szatmár m.-i birtoka, melyből egy 40 M.-ra becsült földdarab 1/3át bírság fejében át kell adni Csaholyi Péter fia Jánosnak. A kimért rész János birtoka [Gebe] felé esett, Cserepes birtokkal és Radalf faluval volt határos. Az átadást János, Lőrinc és Miklós apjuknak megtiltották. [Hodászi „Kántor"] Bereck 1348-ban 12 társával esküt tesz, hogy István tövisi nemes Meggyes birtokáról a termést nem vitette el. Bereck az évi pusztítása nyomán 1352-ben már üres föld, ahol Derzsi „Kántor" Bereck, Loránd, Mihály és Miklós kegyetlenül megverték [a Balogsemjén nb-i] Nagysemjéni (Szabolcs m.) István fia: István radalfi jobbágyait, amiért a Kántorokat 45 budai M. fizetésére kötelezik, részben pénzben (in denariis), részben méltó becsű szerint. 1358-ban Radalf és Hodász határjárásakor egy határjelről a Hodászi Kántorok azt állították, hogy az az ő Hodász, ill. Tövisi István Meggyes birtokait választja el, míg Nagysemjéni István fia: István és Csaholyi János fiai: Péter és Sebestyén szerint Tövisi Abaháza földjét és Csaholyt. 1360-ban Tövissedi Miklós, János, Lőrinc, Jakab és Mátyás eredménytelenül tiltották Csaholyi János fiait, Péter és Sebestyén mestereket e földdarabjuk visszatartásától és használatától. Tövissedi Jakab deák panasza szerint a Csahollyal szomszédos