Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Egyedet (nővéreik: Ilona, Katalin ésAnych) 1324. március 20-ra [o: 1325. március 27, vő. AOkl. IX, 121] perbe hívták, akik sem akkor, sem később meg nem jelentek, s a birtokra vonatkozó bizonyítékaikat nem mutatták fel. Ezért 96 M.-ra bírságolták őket. Ekkor megegyeztek: Hont özvegye hitbére és jegyajándéka, valamint Hont leányai leánynegyede fejében Pál mester 16 M.-t fizet, s az asszonyok átadják Máté és Ejeg birtokokra vonatkozó okleveleiket. Az ügyet I. Károly király 1327-ben az országbíró döntésének megerősítésével zárta le. A Hont unokák közül János és Egyed az 1355-ben bekövetkezett birtokos-váltással (Magyar Pálné>óbudai klarisszák DL 4501; F. IX/2, 433) elérkezettnek látták az időt, hogy Mátét visszapereljék. Az 1360-61-ben is folyó per (DL 48014) 1363-ban zárult, amikor I. Lajos király utasította a leleszi konventet, hogy „Magyar" Pál özvegyét, [Gersei (Vas m.)] Margitot iktassák be Máténak abba a felébe is, amely Mátéi Imre fia: Egyed tulajdona, s akinek részét az özvegy elfoglalta. [1416-ban Pósaházi (Bereg m.) János fia: István 50-ed magával megesküszik, hogy nagyanyja, (Tákosi) Margit férje, Imre fia: Egyed nemtelen és birtoktalan volt, nem tulajdonosként, hanem jövevényként lakott Szálka birtokon, amely nem volt az övé, s amelyet nem kínált eladásra (Zs. V, 1426). [NB! Egyed testvérének, a nemtelen Jánosnak a felesége Margit húga, Tákosi Katalin (Uo. V, 1611)]. Eközben a Csaholyiak a szomszédság jogán tiltakoznak, hogy Mátét is „Magyar" Pálné idegeneknek eladja ( 1360). 1381-ben Csaholyi „Nagy" János fia: János, ha meghalna, e vásárolt birtokát is ifjú öccsére, Sebestyénre hagyja. A falu sorsa ezután Szálkáéval egy. Külszalkával és Járomtelekével volt határos ( 1325). Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó egyházának Mihály papja az 1332. évi II. részlet fejében 6, az 1334. évi II. részlet fejében 8 g. pápai tizedet fizetett. Már a középkor folyamán összeolvadt Szálkával (1349: Zalkamathe DL 41115; é.n. [1359-61 k.j: Mathezalka DL 48014; Vityi 6970). A XIX. sz.-ban É-ról Ópályi, K-ről Kocsord és Sándor puszta, D-ről Meggyes és Nyírcsaholy, Ny-ról Jármi és Papos határolta (Pesty, 1864). — Ma Mátészalka része, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1352: 8173 kh. összterület). MÁTÉSZALKA Ld. Szálka alatt! MATOLCS 298. 1374: p. Mothws (DL 70558 = LK 24 /1946/ 61, 12. reg.); 1381: iob-nes Silvester de Mathutyna (DL 52397; Kállay II, 1893); 1387: p. Motoos (Zs. I, 10); SynkaJ. Nic-i de Matholch (Uo. I, 365; Perényi 118); 1393: p. Mathuch voc. in C-u Zathmariensi exist. (DL 7856; Csáky l/l, 170); 1416: Dem. sac. de Mathucina (Zs. V, 1936. reg.); 1418: p. Ma[t}howcz (Uo. VI, 2378); 1419: p. Mathoch (Uo. VII, 817); 1426: p. Matholch... in Zathmariensi C-us (DL 80050; Zichy VIII, 283); 1462: p. Mathoch (DL 15736); 1462/XVTIL sz.: ~ (DL 99012); ~ (DF 211088 = LO Stat. B-330). A hn. talán egy Mat- kezdetű magyar szn. kicsinyítő becéző funkciójú -ocs képzős származékára vezethető vissza. Mások szerint szláv eredetű szn.-ből keletkezett magyar névadással a [Szamos jobb parti/!/] falu neve. A Baranya m.-i Matucsina faluról, ül. a róla elnevezett családról kapta nevét. 1374-ben [a Smaragdus nb-i Zsámboki (Pilis m.)] János tárnokmester és testvére: Domokos I. Lajos királytól a Szamos folyó itteni révének az adományozását kérték. 1381-ben Matucsinai Szilveszter jobbágyai rátörtek [a Balogsemjén nbi] Semjéni László fia: Mihály Kér birtokára. 1387-ben Matucsinai Demeter fiai: Miklós, László és Ferenc e birtokát is - mivel a lázadó Horvátiakhoz csatlakoztak - Zsigmond király elkobozta és [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiainak, Jánosnak és Istvánnak, valamint [a Gutkeled nb-i] Nagyrozsályi György fiainak, „Kun" Lukácsnak, Gergely főesperesnek és Kál-