Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
220291 =LO AA. nro. 19); 1369/373: p. ~, Maacha (DL 70557 = LK 24/1946/59-61, 9-11. reg.); 1414: p. Machan/\/ (Zs. IV, 2088); 1417: p. Mâcha (Zs. VI, 695). Ahn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A Szamos [bal] parti település 1181ben a cégényi monostor Tyúkod prédiumának határjárásakor, annak szomszédjaként tűnik fel. 1344-ben I. Lajos király megerősíti jogaikban [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiait, örökadományul adva Mácsát is. A testvérek a következő évben megosztoznak: Mácsa Jánosé, Jakabé [a Kölesei cs. őseié] és Andrásé [az Egregyi (Zaránd m.) cs. őse] lett. 1352-ben e birtok felét [a Balogsemjén nb-i] Dománhidai Miklós megöléséért fej váltságként kénytelenek átadni a Dománhidaiaknak. 1369-ben Kölesei Dénes fiai - az időközben elhunyt Mihály kivételével -, valamint Kölesei János fia: István vissza akarták iktatni magukat a lakott Mácsa birtok K-i felébe is, ennek azonban Dománhidai Miklós fiai: Miklós és Mihály ellentmondtak. A király időközben a Kölcseiek javára kiadott oklevelét visszavonta. Az 1373-ig húzódó per-mivel a Kölcseiek jóhiszeműen jártak el -, az utóbbiak felmentésével zárult, a birtokrész viszont a Dománhidaiak kezén maradt. 1414-ben Kölesei Jakab fia: Dénes és fia: Szilveszter panasza szerint Dománhidai Miklós fiai: László, György és István már régen elfoglalták e birtokon lévő részeiket. Ugyancsak Kölesei István fiai: Mihály, László és Jakab, Jakab fia: Dénes, Miklós fiai: György és László, Istvándi Miklós fiai: Péter és György panasza szerint 1417-ben Dománhidai László [a: Miklós] fiai: György, László és István mácsai birtokrészeiket elpusztították, jobbágyaikat pedig Dányánra és Penyigére vitték át, ugyanekkor az elnéptelenített és elpusztított Darócról a fakápolnát a Dománhidaiak mácsai birtokrészére szállították. — Ököritófülöpös határába olvadt (Fényes III, 53: Mácsa puszta, Ököritó mellett, s ahhoz tartozik"); területe 1837ben 404 kh. volt („Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." Bp. 1998. 38); Révész III, 310: Mácsa, Szántóföld, hajdan falu. Örököritó." Kálnási 1989, 451: „Mácsa-dúlő az ököritói határ ÉK-i szögletében, a Holt-Szamos közelében." MÁCSA 2., MÁCSATELEKE 281. 1431: pr. Malcha (DF 209626 = LO Metales Szatmár, nro. 17); 1507: pr. Macha-Machatheleke (DL 86732, 86735; Iványi: Teleki, 451, 453); 1514: pr. Macha (DL 62408); 1523: pr. Machatheleke (DL 23737; C. Tóth 792); 1525/526: pr. Macha (DL 62469; T. 21 /1906/32). Károlyi Lanc Téglás prédiumát 143 l-ben Mácsa, Beitek és Penészlek felől meghatárolják, de ennek a Bátoriak, az ónodi (Borsod m.) Cudarok és az álmosdi (Bihar m.) Csirék részéről ellentmondtak. 1507-ben II. Ulászló király Dolhai (Máramaros m.) Péter vicefőlovászmesternek és Petenyeházi Tamásnak adta Mácsa pusztát is. 1514-ben, amikor ez utóbbi részeibe [Vajai] Ibrányi Istvánt és Miklóst be akarták vezetni, ennek Tamás özvegye, Zsófia és mások ellentmondtak. 1523 előtt Csire (Chwre) István [felesége Szántói (Közép-Szolnok m.) Bekcs Péter leánya: Ágota (DL 65100)] 52 ft.-ért és misékért más birtokrészekkel együtt elzálogosította (erről az oklevél az apát szerint 1514-ben elveszett) a szentjobbi (Bihar m.) pálosoknak. Ez ellen Bátori András a szomszédságjogán tiltakozott, oklevelekkel bizonyítva, hogyÁrtánházi (Szabolcs m. ) Demeter és Csire György fia: Gáspár örökjoggal neki adták zálogba Mácsatelekét is. Egy jobbágy ekkor a pusztát Piskolthoz tartozónak vallja. 1525-ben Vajai Ibrányi Miklós panasza szerint Bátori András, Kallói (Szabolcs m. ) Vitéz János és Sárközi (Pozsony m. ) Albert az ő Szabolcs m.-i Mácsa pusztáján hatalmaskodva a rétet lekaszáltatták. — Részben Szaniszló (Hnt. 1892, 1331: Mácsa), részben Ömböly, a községtől D-re ( Jakab-Kálnási, 342: Mácsa) határába olvadt.
