Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

„Pató," másképp Magasmarti Balázst 2 jobbágytelek tulajdonába, Kóródi Dorombosi Györgyöt pedig egy részbirtokba iktatják. AXFX. sz.-ban mégKórogy (Fényes II, 249). — M. Szamoskóród, R. Corod.j.SM. (Hnt. 1892. 1513: 1213 kh.). KORPÁD 256. 1346/347>409/XVIII.: p-m Korpad in C-u Zathmar adiacentem (DL 74677=F. IX/4, 657). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1346-ban [a Gutkeled nb-i] Miklós [a Diószegi (Bihar m.) cs. őse] fiai: Konrád és Keled és Lőrinc fia: István e Szatmár m.-i birtokukat 120 budai M.-ért [a Pok nb-i] Móric fia: Simon mesternek eladják. — A Dobi (Szabolcs m.) és Diószegi család birtokainak felsorolásában ezen egyetlen említés kivételével Korpád nevével nem találkozunk. Mivel viszont éppen Romád neve hiányzik eme többször átírt oklevélből, úgy véljük, hogy ez utóbbi nevének elírásával, ill. félreolvasásával (Komád) van dolgunk. KÓS(A) 257. 1181/288/366/XV. sz.: usque m-m Cuse. ... ad m-m ~ (DL 64073; RA 1/1, 133). A hn. a régi magyar Kos szn.-ből keletkezett, előzménye a török eredetű magyar kos 'a juh hímje'. A település 1181-ben a cégényi monostor 2 birtokának, [Ete-]Tyukodnak és Darócnak a határjárásában tűnik fel, ezek szerint közöttük feküdt, mindegyikkel érintkezve. Többé nem említik, így valószínű, hogy a tatárjáráskor ( 1241 ) hagyták fel lakói. — Részben Porcsalma (Kálnási-Sebestyén, 335, 337: Kósa-dűlő, Kis-Kósa, Nagy-Kósa; a dűlő területének egy részét Téglás-nak nevezik, a hagyomány szerint itt lehetett a falu, mert tégla vetődik itt fel (Uo. 342), részben Hermánszeg (Pesty, 1864: Kós erdő), részben Szamossályi (Uo.: Koós erdő dűlő) határába olvadt. KOSMONTA 258. 1313: p. Cusmuta (TT. 1900. 391; AOkl. III, 607); 1314/499: p. Kysmutha (vagy Kusmutha] (Uo. III, 857). A település feltűnésekor, 1313-ban [a Gutkeled nb-i] Tiba fia: Mihály mester [az Apagyi (Szabolcs m.) cs. őse], ill. Tiba fia: Péter [az Atyai cs. őse] és testvérei: László, Tamás és János felosztást kíván tenni e birtokán is, határidőt tűzve ki és a megbízottakat jelölve ki [Györffy I, 543 az adatot téves évszámmal Kusnica címszó alatt Beregm.-be helyezi]. 1314-ben Kosmontát is felosztják Tiba halála után. Ekkor Atya, Pócsa és Kosmonta határát bejárják (Ld. Atya alatt!). Többé nem említik. — Atya határába olvadt (Pesty, 1864: Kis Kosmonta. Nagy Kosmonta), egy része a nagypeleskei határba esik (Uo.: „Kocsmonda lapos, mely az atyai határra könyöklik"). KOSTÁTON 259. 1271/281: t. Costatun, in C-u de Zatmar (Kemény József gyűjt. 3, Kolozsvár; DF253413; F. V/l. 101; RAII/1. 2113); 1281: ~ (Szirmay II, 107-8; F. V/3, 83; RAII/2-3, 3122); 1429: pr. Koztoton-Kustaton (DF 211240 = LO Stat. C-98). A hn. - ha helyes 'Konstantin értelmezésünk-puszta szn.-i eredetű. Feltűnésekor, 1271ben V. István király e földet a Káta nb-i Panyit ispán fiának, Ábrahámnak [a Csaholyi cs. ősének] adományozza. Az adományt 128 l-ben IV. (Kun) László király is megerősítette Ábrahám özvegye és kiskorú fia, Péter részére. 1429-ben Zsigmond király Csaholyi Sebestyén fia: István