Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Karulyt a Bátoriak Karulya körül fekvőnek mondják. 1423-ban Nábrádi János fia: János és János deák, valamint Bánki (Szabolcs m.} Lőrinc fia: László Szatmár m.-i pusztája, amelyet Nagypiricsei István elfoglalt. 1426-ban kiegyeztek, Nagypiricsei lemond róla, s Piricsétől elválasztó határát megjárják. Említve a Piricséről Ömbölyre, Beitekről Ömbölyre és Szaniszlóra vezető utak, s a Hölgye [Hewlghe) erdő (Jakab-Kálnási, 375: Hőgye, Piricse határában). 1439ben Nábrádi Jánost és a rokon Kristalóci (Kőrös m.) Jánost iktatják az ekkor már Szabolcs m.-i Karuly felébe. — Részben Nyírbátor ( 1648: Karuly /erdő/ Karolja IV, 334), részben Nyírpilis határába olvadt (Pesty, Szabolcs m.: Karolyi didlö; Piricsét K-ről a Szatmár m.-i Karulyipuszta határolja). Ld. mégNagykarulyt! KASOD 218. *1422: Kasuch (Zs. IX, 364); 1426: Kossod (DF 211382 = LO Stat. D-205). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Ám esetünkben a település a Balkány patakból a szláv eredetű Kasodra folyó érről (Pesty, 1864: Nagy Kasod ere) kapta a nevét. 1422-ben az innen származó, Darán lakó Benedek jobbágyot, míg egy másikat, aki 1426-ban, Óváriban élt, nevezték Kasodinak. —A Krasznajobb partján, a Kismajtényból Bagosra vezető országút mellett feküdt a domahidai határban (JosAufn. /1783-85/XXIX. col. 14. sect.: Kasad Uth; Schedius-Blaschnek 1833-36: Kaszád; Pesty, 1864: Kasod). Domahida (Puszta... a régi helység helyén) és Kasod között a Krasznába folyó Kép ere volt a határ (Uo. ). •KATA 1221/550: Laur. de v. Katay, ~ de Kata (VR. 227.§, 269); 1222/550: per seruientem Bodun, f-m/l/Mich-is de Kata (Uo. 203.§. 279); 1283/375: mg-o Laur.J-o c-is Urbanus de Katha (DL 1169; W. XII, 403); 1291: Laur. J-o Urbanus de ~ (Heves m.-i Levéltár, Árpádkori oki. 70, 45. sz.); 1323: Laur. nob. de ~ (Békés m. II, 2; LK 3 /1925/ 230; AOkl. VII, 459; ErdOkmt. II, 466); 1324: Geo.f. Laur-i de ~ (A. II, 169; AOkl. VIII, 532, 536);* 1347: Laur. de ~ (DL 51419; Kállay I, 881): 1415: Ben. Katha (Zs. V, 944); 1453: Katha (DF 222635 = LO AA. 1455, nro. 43). A hn. török, közelebbről valószínűleg besenyő eredetű, jelentése sánc, akadály, gát, védőtöltés'. A település 1221-ben tűnik fel [? a Káta nb-i] Lőrinc nevében, akit Dengelegi Dániel, Péter és Lőrinc 30 M. értéken perel. Egy évvel később a pályi (Bihar m.) egyház szolgája. Heyka megölte Kátai Mihály fia: Bodun szerviensét, Bodont. 1283-ban [a Káta nb-i] Kátai Orbán fia: Lőrinc [az Ape nb-i] Apci (Heves m.) Detmár fia Detrével megkapják sógoraik, [a Kacsics nb-i] Telekesi Tóbiás fia: Simon ispán fiai: Miklós, Tamás, Gogus és Dénes (Dezső) Borsod m.-i Telekes vásárolt birtokának a felét, majd 129l-ben az egészét megvásárolják 160M-ért. 1323ban Lőrinc a Szabolcs m.-i nemesek sorában Váradon (Bihar m.) eskütárs. 1324-ben Lőrinc fia: György kérésére tanúkat hallgatnak ki, hogy testvérét, Jánost 10 évvel korábban Balogvására (Gömör m.) közelében a nyílt úton [a Hontpázmány nb-i Petri (Szabolcs m.)] Ders fia: László megölte. Kátai [Ősi (Bihar m.) István fia:] Lőrinc mester, kátai nemes Berzétei (Valkó m.) Miklós szabolcsi ispán helyettese, alispánja ( 1347-48). (Vö. Piti 2004. 404-5, 419-28). Egy Szamosszegen (1415), 1 Gyarmaton (1453), 1 Endréden vagy Teremen (1463: DF 222988=LO AA. nro. 15) lakó jobbágy származik Katáról. —Adataink arra utalnak, hogy Lőrinc és utódai lakóhelyét ne a Pest m.-i Katán (vö. Györffy IV, 526), hanem Szabolcs vagy Szatmár m.-ben keressük. Ez pedig a Bátoriak kezén 1417-ben feltűnő Kátaszentmiklós lehet, amely a XIV. sz. végén már puszta. Ld. még Kátaszentmiklós és Szentmiklós 3. alatt!
