Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

HOMOK 185. 1261/350: p. Humuk (DL 76970; Zichy I, 11; ld. még: DL 77342, 77727); 1317: u. Humuk (AOkl. IV, 641); 1379: p. Homuk (DL 77727; Zichy IV. 89); 1407: p. Homok (Zs. II/2, 5427); 1430: Homoky (DF 221835 = LO AA. nro. 5.). A hn. a talaj minőségére utaló magyar homok fn.-bői keletkezett. A falu - nevének feltüntetése nélkül-mint [a Káta nb-i] Rafael ispán földje szerepel Mikola 1216. évi határjárásában. 1261ben Rafael fia: Gábor mester és testvérének, Tamásnak a fia: Rafael István herceg előtt kiegyeznek: Homok az utóbbi birtoka lesz. [NB! A Káta nb-i Rafael ispán leánya, Katalin Debreceni Rafain bán felesége (1318: AOkl. V, 117). ] 1317-ben Rafael fia: Pál fia: Tamás lakóhelye, ahonnan kiindulva hatalmaskodott, gyilkolt és rabolt. 1350-ben I. Lajos király átíratja Lázári Tamás fia: János és fiai: Tamás, László és Mihály részére az 1261. évi oklevelet (Zichy II, 426; IV. 89). 1379-ben Vasvári Tamás fia: „Fekech" Miklós keresetét nemzetségtársai: Csarnavodai (Bereg m.) Tamás fia: György, István fiai: István és Miklós, János fia: Jakab, Fülöp fia: János és Surányi (Bereg m.) Gábor fia: Sebestyén, Lázári Tamás fia: Miklós ellen Homok részbirtoka iránt is Szepesi Jakab országbíró elutasítja, őt pedig vérdíjban és a birtokok becsűjében elmarasztalja. 1407-ben Vasvári „Fekecs" Miklós halálával (tl406) annak Szatmár m.-i birtokaira - így Homokra is - leányának, Margitnak a férje. Szenterzsébeti (Heves m. ) Boldizsár tartott igényt, ám ebben a darahi nemesek megakadályozták. Egy innen származó jobbágy Dombon lakik (1430). Ref. temploma „kőből, szalmával fedett" (Acta C). A XIX. sz.-ban az Éger és a Sár vizétől körülvett falut (Fényes II, 115) É-ról Mikola, D-ről Szatmárnémeti, Ny-ról Sár, ÉNy-ról Kispeleske és Szárazberek határolta (Pesty, 1864). — M. Sándorhomok (1907), R. Nisipeni, j. SM. (Hnt. 1892, 1183: 1682 kh.). HOMORÓD 1. 186. 1264/291 : ad Humurod maiorem et minorem (DL 90750; RA H/4, 3768); 1273/428: ad t-m minoris Humuruk, ... ad t-m maioris ~ (DL 98307; Károlyi I, 9); 1428: t-m maioris Homorwkdict., t. Humuruk (DL 98307'; Uo. II. 116). A település a Krasznába ömlő Homoród patakról vette a nevét, amely a homorú—homorog mn. -d képzős alakja. Arra utal, hogy a falu völgyben települt meg. 1264-ben a szatmári vendégtelepeseknek adományozott erdődi erdő határjárása során érintik Kis- és Nagyhomoródot. A 2 részből álló települést vagy földet 1273-ban határjelek/!/ választják el Csedrek falutól. IV. (Kun) László király oklevelét 1428-ban Újnémeti (Közép-Szolnok m.) István fia: Péter, Drág vajda fiai: György és Sandrin megbízottja mutatta be Budán Mindszenti (KözépSzolnok m.) Bálint fia: Miklós deákkal szemben. Ekkor Nagyhomoród földjét Drág fiai a birtokuknak mondják. — Madarász határába olvadt (Hnt. 1892, 1184: Homoród). HOMORÓD 2. 187. É.n. [1390u.]: v. Homrod... in C-u de Zathmariensi exist. (DF 283976; DocVal. 474); 1424: p-nes walahales: Felsehomorod, Naghomorod, Megerlehomorod (LO Stat. D-l97; Wenzel 1857: 64). A falu a rajta átfolyó Homoród patakról kapta a nevét. 1390 után az Erdődalja kerületbe tartozó királyi falut Mária királynő Szász fiainak, Balk mesternek, vajdának, Drág vajdának [a Bélteki és Drágfi cs. ősei] és Jánosnak adományozza. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoznak. A 3 részből álló, román lakosságú birtokból Felsőhomoród az előbbieknek, Nagyhomoród és Megyerlehomoród az utóbbiaknak jutott. Ez évben említik Renthe-i Barta, valamint Homorod-