Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

gyarmati részeit a vámmal - leányának, Katalinnak, [a Gutkeled nb-i ecsedi] Bátori János feleségének adja, akiket és gyermekeiket. Istvánt és Potenciánát beiktatni rendelnek e birtokrészbe és vámjába is. 1395-ben a gyarmati uradalom falvait (Matolcs, Namény, Csaholc, Oroszi, Kisés Nagyar, Gáborján) Matucsinai László visszakapta a királytól, azonban Gyarmatot nem; az Rozsályi „Kun" Lukács és Szántói Katalin kezén marad. 1403 előtt részbirtokos volt még itt a Matucsinaiak másik ágából származó Gyarmati [Cseményi (Baranya m.) János fia: ] Lőrinc fia: Domonkos, aki hűtlenség vétkébe esett, ezért itteni birtokrészét Zsigmond király új adományul Bátori Péter fia Jánosnak adta. Ez utóbbi gyarmati bírája és 5 jobbágya, valamint Rozsályi „Kun" Miklós és Baranyai/!/Miklós fia: Miklós Gyarmatalján tartózkodó 11 jobbágya 1406ban Kallói (Szabolcs m.) Lőkös fia: Miklós semjéni birtokán hatalmaskodik. 1410-ben Bátori Péter fia: János és fiai: István és Benedek panasza szerint Gyarmat birtokukból egy részt Dománhidai György és László Penyige birtokhoz csatolt. 1416-ban a három birtokos (köztük Matucsinai László fia: Domonkos, Miklós fiai: Miklós és Péter) itt lakó jobbágyaikkal együtt Dányán birtok előző évben emelt új határjeleit lerontották. 1418-ban Zsigmond király Gyarmat mezőváros 1/8-t Bátori János fia: István asztalnokmesternek és Benedek, Tamás, Mihály, János és Bertalan testvéreinek új adományul adja. Ezt 1419-ben megerősíti. A falu további sorsát ld. Csaholc alatt! 1436-ban a hamis oklevél bemutatásáért birtokelkobzásra ítélt matucsinai nemesek, László fiai: István és János, Demeter fia: Demeter presbiter, Miklós fiai: Miklós és Péter, Lőrinc fia: Domonkos és fia: Frank birtokait elkülönítik, és Zsigmond király Bátori István országbírónak és örököseinek adományozza. Ekkor említik kőegyházát [ab eccl. lapidea) és a plébános házát [penes domum plebani habitam). Ezután lesz Gyarmat a Bátoriak egyik uradalmi központja, melyhez Nagyar, Kisar, Matolcs, Géberjén, Namény, Csaholc, és Oroszi, továbbá a XVI. sz. elején Nábrád, Ököritó, Porcsalma, Penyige és a Bereg m.-bői átcsatolt Tarpa tartozik (vö. Szemle 2006, 365). 1380-ban az innen Jánkra vezető utat említik. XV. sz.-i templomának alaprajza: SzSz I, 400. Szentélyét 1761-ben lebontották, „a torony a templom Ny-i részével nem szenvedett változást. Alakja a toronynak négyszög, két szabad szögletén kiugró tárnokkal, melyek közt az egyszerűen faragott csúcsíves kapuzat nyílik, fölötte keskeny, de már nem csúcsíves ablakokkal" (Kiss 1878, 476). A zárókövön Agnus Dei ábrázolás (Römer XVI, 10). A XIX. sz.-ban K-ről Penyige, D-ről Cégény, DNy-ról Matolcs, Géberjén, Daróc, ÉNy-róI Nábrád, Kis- és Nagyar határolta (Pesty, 1864). — Fehérgyarmat. SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1102: 9172 kh.). GYE NE 167. 1213/550: Mortundeu. Dyuna [ y. Gyuna] (VR. 271.§, 168); 1391: t. Gyenee (DL 98673; Károlyi I, 448). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással, a Gyana szn. mélyhangú változata. Névadója az 1221 -ben említett [? Gutkeled nb-i, vö. Apáti 1. ] Gyuna fia: Kozma apja lehetett (VR. 102.§, 261). A település feltűnésekor, 1213-ban az idevaló Marton lopással vádolja falubelijét, Pétert. 139 l-ben Olcsva és Dobos határperében említenek egy olyan pontot, ahol 3 élő (Olcsva, Szamosszeg és Dobos) és 2 egykori falu (Dég, Gyene) falu határa szögelt össze. —A tatárjáráskor ( 1241 ) elpusztult település a felsorolt három falu határában kereshető. GYÖNGY Ld. Perl alatt! GYÖRKEFALVA 168. 1411: v. Gyywrkejalwa (DF 273747=LO Stat. D-231; Szerbia, 55).