Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
1272-79 k.: per Cuplen c-m h-m suum (DL 76473; Zichy 1,415); özvegye: 1284: DF 253557 és DL 64008; H. VI, 302] őket illető, időközben [Tornai] Tekus ispán fiai: István kucsói bán, László és Dénes, továbbá Bertalan egri prépost, királyi jegyző és testvére: Benedek, valamint [Tekus testvérének] Bács ispán fia: János között folyó perben azok kezére került Gelénest IV. (Kun) László király előtt. E birtokért cserébe [az Aba nb-i] Lőrinc királyi pohárnokmestertől Erdőfalu (Torna m.) és Gagy (Abaúj m.) birtokokat kapták. 1280-ban a Tekus fiak az egri káptalan előtt is kinyilatkozzák, hogy a Szatmárhoz közeli Gelénest apjuk még IV. Béla király adományából birtokolta, s az Jakó fiai: András mester és Jakó királyi főpohárnok mester öröksége. 1300-ban [a Kaplony nb-i] Varsányi Mihály [a Vitkai cs. őse] fiai: Gál, Mihály, Demeter és Marcell tiltják Jakó fiait, Jakot és Andrást e birtokuk elfoglalásától is a váradi káptalan előtt. 1327-ben a Kaplony nb-i Zonga Péter [a Vetési cs. őse] és Márton testvére, Endes fia: Deym, András fiai: Miklós, Mihály és Marhard, Paposi „Kaplony" László, Csépán és Miklós, valamint Tákosi (Beregm.) Sándor elismerik, hogy István fia: András pilisi nemes nemzetségükhöz tartozik, s ezért Gelénes is ősi jogon illeti őt. Az András fia: Jakó és Lőrinc, valamint a Jakó fiak: László, István és András, valamint a többi Kaplony nb-i között Gelénesért is folyó perben I. Károly király 1330-ban 25-d magukkal teendő esküt ítél, amelynek alapján ellentmondás nélkül Gelénesbe beiktatják András és Jakó fiait. 1335-6-ban András fiai: Jakó, Lőrinc és Mihály a Szatmár m.-i Gelénest csak azért nem osztották fel, mert annak bizonyos részeit a szomszédok elfoglalták. 1313-tól gyakorta a település határában tartja Szatmár m., 111. a nádor a megye közgyűléseit ( 1334, 1335, 1337, 1339, 1341; 1347: p. Ghylyanus DL 51436; Kállay I, 899), ami sok kárral és pusztulással járva odavezetett, hogy a település elnéptelenedett. Ezért 1351-ben I. Lajos király Nagymihályi (Zemplén m.) Jakó fia: László fia: János kérésére utasította a nádort a közgyűlés áthelyezésére (DL 85292; Sztáray I, 224, 2267). Vámszedő hely is volt, Jakó fiai: István és László részére e jogot I. Károly király 1342-ben megújítja. 1366-ban Vetési Péter fia: Lőrinc Gelénes birtok földjének nagy részét Vetéshez csatolta, emiatt Lucskai (Ung m.) András fia: István [özvegye Ilona, Szeretvai (Ungm.) Ramocsa leánya (1398: Zs. I, 5364)] és Lőrinc fia: Miklós emelt panaszt (DF 219508=LO AA. nro. 10). 1367-ben a Nagymihályiak e távoli birtokukat Domokos szatmári polgárnak zálogba adták (Szirmay II, 139). Más oklevelünk szerint ekkor Nagymihályi Miklós tiltja testvérét, Istvánt, hogy gelénesi részüket György szatmári bírónak eladja. Nagymihályi György fia: János mester birtokaként Szatmár városával ( 1392), Csedrekkel és Szatmárral volt határos ( 1406). 1414-ben Péter nagybányai plébános, Vajnatinai (Ungm.) Ördög László fia: Mihály, László fia: István, Lucskai Lőrinc fia: Miklós fia: László ellentmondtak Csapi (Ungm.) Miklós fiai: László és Miklós e birtokba történő iktatásának. 1419-ben Zsigmond király új adomány címén Nagymihályi Jakó fia: János fia: Gergely fia: Ungi Albert vránai perjelt és név szerint felsorolt Nagymihályi és Tibai (Ungm. ) rokonait e Szatmár m.-i birtokba is beiktatta. A szatmári vendégtelepeseknek adományozott erdő határa itt zárul (1271), Vetéssel határos ( 1364). — Vetés határába olvadt (Jos. Aufn. ( 1782-85) XXIX col. 13. sect: Gelyenyes a szatmár-bagosi országúttól Éra, a Szamos által részben körbefogva; Pesty, 1864: „Gelényes hajdan falu". Csűry I, 326: „Gelényes, a hagyomány szerint egy elpusztult helység neve"), Vetés és Szatmár városa között feküdt (Szirmay II, 139). GENCS 153. É.n. [1290-1300]: Laur.f. Pauli de Gunch (DL 56588; H. VII, 314; Kállay I, 36); 1337: p. Geuch [o: Gench] (DL 40760; Bónis 916); 1338/381: p. GerchJM (DL 70671; Perényi 116); 1404:p. Gench (C. Tóth: Lelesz III, 125); 1414: Thomas de — (DL 98806; Károlyi II, 15); 1414:
