Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Tiba fia: Miklós ispán 1275-ben a Káta nb-i Panyit fia Ábrahámot vezeti be a [Közép-] Szolnok m.-i Csán és Ülmez birtokokba. 1277-ben Tiba fiai: Tiba (III.) és Miklós Aladárral [a Várdai (Szabolcs m.) cs. ősével], Aladár unokaöccsével, János fia Andrással és [Ompod fia:] Bertalannal [a Bagaméri (Bihar m.) cs. ősével] együtt Pelbárthidát (Bihar m.) és tartozékait átengedik az azonos nb-i Kozma fia Kozmának [a Pelbárthidai (Bihar m.) cs. ősének (1277/282: DL 990; Györffy I, 652)]. Tiba (II.) és Miklós fia 1284 előtt fogott bíró (DL 82794; Zichy I, 65), az utóbbi Feketepatak (Ugocsa m.) birtokosa (1295: DL 98509; Károlyi I, 22). Ugyancsak ők, a Gutkeled nb-i Tiba fiai: Miklós és Tiba [Karászi (Szabolcs m.)] Sándor volt bánnak, asztalnokmesternek [az Ugocsa m.-i gércei] várát felégették, néhány szolgáját megölték, ezért hűtlenség vétkébe esve, IV. (Kun) László király minden birtokuk elkobzását rendelte (é.n. [ 1274 e.]: DL 67218; H. VIII, 273). Gutkeled nb-i Tiba (III.) fia: László (1314: AOkl. III, 607; 1314: Uo. 857) gyulafehérvári kanonok, ugocsai főesperes (1326: ErdOkmt. II, 551-552, 577-578), ez utóbbiról le kell mondania a váradi kanonoki javadalomért ( 1331 : Uo. 689-690), erdélyi főesperes (1332: Uo. 741). A falu 1315-25 között Tiba unokája, Miklós fia: Gacsályi Elleus mester [a Gacsályi cs. őse] birtoka, aki testvérével [inagybátyjával], Rozsályi Gergellyel 40 M.-ért eladja Szentpál (Bihar m.) birtokukat az ugyanazon nb-i Monostori (Bihar m.) Apaj fia: István mesternek. 1319-ben Miklós fia: Elleus tiltakozása szerint a Tisza-Borzova-közben {Tyzaborzuakws) fekvő, Ugocsa m.-i egyháza minden joghatóság alól mentesítve van és annak tizede őt illeti, ám ezt nem igazolta (AOkl. V, 582, 592). Elleus—Ehelleus mester Szatmár m. (al)ispánja ( 1322). Miklós fia: Ellős fia: János Géc birtok szomszédja (1339: Uo. XXIII, 202) testvérével, Barccal Vasvári ügyében tanúk (uo. 491). Afalu 1341-ben Gacsályi Miklós fia: Ellős birtokaként egy ponton érintkezik a jánki uradalomhoz tartozó Ricse és Ged birtokokkal. Gacsályi Ellős fia: Bare (Bertalan) esküt tevő nemes (1354). Másik fia: László [ 1362: Szatmár m. alispánja DL 51968; Kállay II, 1446)] panasza szerint 1357-ben [a Hontpázmány nb-i Jánoki (Abaúj m.)] Sándor fia: László és ennek fia: István szolgájukkal, Becker fia Györggyel megsebesítették urának, [a Pok nb-i Meggyesi] Simon mesternek „Vörös" Domonkos jobbágyát Némeü városában, s amikor ezért elégtételt akart kérni Sólymoson, fegyveresen rátámadtak. Gacsályi János fia: Tamás Nyaláb (Ugocsa m.) és Császló ( 1378), testvérével, Bertalannal együtt Erdődalja (uradalom) falvai ügyében (kijelölt) királyi ember (1394). Gacsályi Bertalan fia: Imre Szatmár m. egyik alispánja (1402), Gacsályi [Tamás fia: ] István [felesége Kinizsi (Abaúj m.) Veronika ( 1414: Zs. IV, 2389)] Vaja ügyében tanú (1415). 1427-ben Gacsályi Ellős fia: László [felesége: Darahi Mihály fia: Péter leánya: Skolasztika 1411:Uo. III, 1376] és fiai: Miklós [felesége Margit ( 1415: Uo. V, 1474)] és Gergely itteni birtokrészét is - amelyen kőegyház áll, toronnyal és temetővel - Kusalyi (KözépSzolnok m. ) Jakcs István özvegye és fiai: Mihály és László ellenében Gacsályi Tamás fia Tamásnak ítélik. Szárazberekkel volt határos (1370: DL 41825). Az erdélyi püspökség ugocsai esperessége alá tartozó egyházának - amelyet talán Szent László király tiszteletére szenteltek (ugyanis e napon vásárt vagy sokadalmat tartottak 1672: U et C 7: 30) - Márton papja 1332-ben 80 d., 1333-ban 5 d. pensa-t, 1334-ben 12 g. pápai tizedet fizetett. ,A községben van egy nevezetes régi templom, egészen kőtoronnyal, még régi gótikus templom lehetett" (Pesty, 1864). A szentélyben ülőfülke (rajz), diadalív, a D-i oldal új ajtaja mellett „áll egy kő, ezen tagozattal" (rajz; Römer XVI, 4-5). Alaprajza: SzSz I, 408. AXIX. sz.-ban Zajta, Rozsály, Tisztaberek, Ricse, Kisnamény, Császló és az atyai erdőség határolta (Uo.). — Gacsály, SzSzB. m. (Hnt. 1892. 1134: 3423 h.). GÁLOSPETRI 143. É.n. [1291-4]: v. Petri in Nir, v. uxoris Galus (MNy. XXI. /1926/ 299); 1321: p. Galuspeturij-Galuspetury (DocTrans. XIV/2, 347; AOkl. VI, 147); 1322/323: r. Galuspetri