Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Bevezetés

történeti földrajzának I. kötetét, az addig kiadott oklevéltárakat (pl. Károlyi, Anjou, Sztáray, Zichy stb. ) is igénybe vehették volna a szerzők. A kötet történelmi vonatkozású fejezeteinek írói, Bagossy Bertalan főgimnáziumi tanár (Szatmárnémeti története) és Vende Aladár (a megye községeinek a múltja) csak részben támaszkodtak e forrásmunkákra (ám a hivatkozást mellőzve), kivételt Móricz Zsigmond, az író jelent, aki a Nagybányára vonatkozó okleveleket ­ha az eredeti példányokat nem is forgatta - kritikával merte illetni. Kiemelt hely illeti meg Maksay Ferenc 1940-ben megjelent munkáját. A fiatal doktorandus a fellelhető források általa akkor elérhető teljességét kézbe vette és kicédulázta. 4 A maga elé ki­tűzött célt maradéktalanul teljesítette, a Mohács előtti oklevelek jobbágy- és földrajzi-név anyagát közzétette, értékelte (népiségtörténet), miközben a mű megírásánál a településtörténet (ponto­sabban: a család- és birtoklástörténet, a történeti földrajz) szempontjai kissé háttérbe szorul­tak. E hiányt igyekszik a maga módján pótolni a jelen munka, amikor a saját gyűjtés mellett (támaszkodva a Maksay-könyv kiadása óta megjelent forrásmunkákra) éppen az Árpád-kori történeti földrajzhoz készített cédula-anyag és Maksay Ferenc (1916-1984) kéziratban ma­radt kijegyzései segítségével próbálja meg Szatmár megye középkori (aXV. század elejéig elju­tó) település- és birtoklás történeti vázlatát megrajzolni. Mindezek mellett természetesen támasz­kodtunk a Rácz György összeállította Adatbázisra is, mégha ezt külön nem tüntettük fel. A gyűjtés szoros időhatárai egybeesnek Györffy György történeti földrajzának időkeretével, azaz az Árpád-korra és az Anjou-kor első három évtizedére a Pápai Tizedjegyzékkel (1332-4) bezárólag az oklevelek felsorolása - úgy véljük - szinte teljesnek mondható. Azonban a települések többségénél mégsem itt húztuk meg az említés felső időhatárát, mert figyelembe vet­tük a még királyi kézen lévő birtokok eladományozásának utolsó időpontját (a XIV. sz. végét), az első királyi örökadományt (I. Lajos király, 1344), s a Zsigmond-kori új adományokat (meg­erősítéseket), amelyek a nagybirtok-szerkezet, a zömében vár nélküli uradalmak térbeli kereteit vetítik elénk. Ugyanakkor nem mulasztottuk el azoknak a prédiumoknak a felsorolását sem, amelyek többsége a XV. sz. eleje táján bukkan fel az oklevelekben, ám egyes - szerencsés - esetekben bizonyítható volt Árpád-kori vagy XTV. század eleji lakottságuk, azaz valamikor ezek is a korai településszerkezet részeit képezték. Ez alól csak az azonos nevű települések (pl. Ba­romlak, Tiba, Tótfalu, Újfalu, Újlak, stb.) esetében tettünk kivételt, amikor a rájuk vonatkozó oklevelek biztos szétválasztása miatt a XV. sz. végi adatokat is bevontuk az Adattárunkba. Az Avas és a Bükk betelepítésével összefüggésben, a XV. század második felétől feltűnő, nagyobb­részt román lakosságú falvak az Adattárba már nem kerültek be (ezek neveit és kései adatait Maksay munkája egyébként is tartalmazza), bár megérne egy külön vizsgálatot az Avas és a Bükk benépesedésének Mohács előtti története a teljes okleveles anyag tükrében. * * * Az Adattár szerkezete az alábbiakban világítható meg. Kiemelt helyen szerepel a település (város, falu, birtok, föld, puszta, avagy ülés) mai magyar hangzású neve, pl. ABAHÁZA. Ha sikerült a különféle okleveles helynévi adatok mai biztos földrajzi névi alakját fellelnünk, akkor ez került a kiemelt helyre (pl. Baacha, Baccha, Bachna, Bacna=BASZNA), ez esetben a dőlt betűs okleveles név a Mutatóban kereshető. Van azonban olyan eset is, amikor az okleveles név és az ismert földrajzi név között akkora a különbség, hogy jobbnak tartottuk az előbbit kiemelve szerepeltetni (pl. ZEHON~ZEBUN=Szion). Az egyes eltérő névformáknál, amelyek az esetek többségében birtok megosztását takarják, - ha mód volt rá - mindig az anyaközséghez utalunk 4. Kéziratos hagyatékának egy része, a Szatmár megyére vonatkozó gyűjtése a Dunamelléki Református Egyház­kerület Ráday Levéltárába került, vö. Nagy Edit (szerk.): A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday le­véltárának repertóriuma. Bp. 2002. C/195 fond, 1-2. doboz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom