Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

ben szerezte meg a már Nagydobosnak nevezett birtokban. Az osztozást a nádor, Jolsvai Leusták 1393-ban megerősíti (DL 96667). János fiától, Györgytől - mivel az a lázadó [Aba nbi] Debrői Istvánhoz csatlakozott - hűtlensége miatt Zsigmond király 1404-ben Dobost elkobozta és Perényi Imre fia Gergelynek adományozta, ennek azonban György gyermekei és nővérei ellentmondtak (1405: Zs. II/1, 3696). Gergely 1409-ben osztozik meg a Petriekkel (Ders fia: [László fia:] László, Pál fia: János, Sándor fiai: János és Miklós) az addig közös erdőkön, amikor a Nagydobosról Városdobosra vezető út menti erdő és Tőröstelek puszta erdeje is Nagydoboshoz tartozik (Uo. fi/2, 7108). A birtok körülhatárolása 1417-ben történtmeg, ekkorújból beiktatják Perényi Gergelyt (Uo. VI, 149; hibás évszámmal F. VIII/5, 108; vö. Karácsonyi: A hamis... 191. sz.). Ugyanő örökös híján 1419-ben a Szatmár m.-i Dobos birtokát Perényi Péter országbírónak ajándékozza (Zs. VII, 848). 1421-ben Zsigmond király Perényi Péter Dobos birtokán minden héten, a keddi napon heti vásárt engedélyez (Zs. VIII, 934). 1430-ban már Bereg m.-be számították. 1337-ben Déggel, Akollal, Tehnyével és a sárvári monostor Apáti földjével, 139 l-ben Déggel, Olcsvával, Szamosszeggel és Gyene földdel volt határos (DL 98673; Károlyi I, 448). 1296-ban említett egyháza (ad eccl-m in eadem v. DobosJundatam) Szent Márton hitvalló tiszteletére épült (1336/482: ad eccl-m S. Martini confessoris in eadem p-nis Dobosfundatam Vityi 46; AOkl. XX, 106). Ref. temploma „kőből, sekrestyéje van, hoc in templo apparent Salvatori et aliorum Sanctorum elegantiori picturaejormatae icônes" (ActaC). Ezt a templomot - amely a jelenlegi községen kívül feküdt - 1894-ben lebontották, a vakolat alatt freskókat is találtak. A XIX. sz.-ban É-ról Vitka, K-ről Szamosszeg, Olcsva. D-ről Ópályi, Nyról Parasznya és Pusztadobos határolta (Pesty, 1864). — Nagydobos, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1384: 4677 kh.). *DOBRA 107. * 1213/550: Dorum de v. Dobur (VR. 143.§, 171 ); 1214/550: Gyuna de Dabra (VR. 317.§, 185); * 1219/550: prist. Matthiade v. Dobur (Uo. 98.§, 238); 1383: p. Dobra (DF 254806; Maksay, 130); é.n. [ 1390 u.]: v. in C-u Zathmariensi habit. (DF 283976; DocVal. 474); 1424: ~ (LO Stat. D-197; Wenzel 1857: 63, 65). Szn.-ből képzett hn. (vö. 1317: AOkl. IV, 665), de várjobbágynemzetség is viselte a nevet. A megyehatáron fekvő falu feltűnésekor, 1213-ban Hatvani (Közép-Szolnok m.) Liter azzal vádolja az idevaló Doru-t, hogy 1 V2 M.-t érő lovát lelkiismeret nélkül tönkretette. Az ügyben Kozma, szolnoki ispán a bíró. 1214-ben az idevaló Gyuna a tárcsái Vasast 2 ökrének az ellopásával vádolja. 1219-ben Tóbiás szolnoki udvarbíró poroszlója az idevaló Mátyás. 1383-ban Hadad, Nádasér, Bogdán és Korond (mind Közép-Szolnok m.) K-re Dobra és Erdődalja királyi birtokokkal határos. 1390 után az Erdődalja kerületbe tartozó falut Mária királynő Szász fiainak: Balk mester, vajdának, Drág vajdának és Jánosnak adományozza. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin e birtokukat is megfelezték egymás között. A falu végétől É felé „Cserepes" László és Zopy Péter háza között áthaladva a Ny-i rész az előbbieké, a falu K-i fele az utóbbiaké lesz; kiegészítésképpen a Drágfiak itteni részéből 12 jobbágytelket kapnak a K-i linea D-i végén a Sandrin-fiak. Egyházas hely volt, plébánosát, Lőrincet és skolasztikusát, „Literátus" Tamást - akiket Szántói (Közép-Szolnok m.) Bekcs László familiárisaival és jobbágyaival megvert, s házát kifosztotta - 1456-ban említik (DL 65079-80). Ref. temploma „kőből, hajdan a nagyságos prépost úr építette, de teljesen elpusztult; sekrestyéje volt, a római katolikusokhoz tartozott" (Acta C). A XIX. sz.-ban Közép-Szolnok m. falvai - köztük Ákos - vették körül. „Határában ... a Papháza hely, amelyről azt beszélik, hogy a község hajdan ott feküdt" (MW Szatmár 60). —M. Dobra, R. ~,j. SM. (Hnt. 1892, 1074: 5593 kh.).