Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

DEMETELEKE 100. 1341/342>482: t. Demetheleke (AOkl. XXV, 612). A hn. előtagja a magyar Dömötör szn. rövid változata. A Gegő patak közelében fekvő telekhely 1341-ben, a jánki uradalom határjárásában tűnik fel, ekkor Májussal volt határos. — Minden bizonnyal Jánkmajtis határába olvadt. DENGELEG 101. * 1221/550: Daniele, Petro et Laur-o de v. Dingonogu (VR. 227.§, 269); 1244/319: v. Dengeleg (DF 253415; F. VII/4. 97; Teutsch G. D.-Firnhaber Fr.: Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens. I, Wien, 1857, 66; TT. 1889, 525, 4. reg.; ErdOkmt. I, 197); 1323: Jo.J. Pang racy de Dengleg de C-u Zathmariensi (Békés m. II, 1-2: LK 3 /1925/230; AOkl. VII. 459); 1324 [1316-ra]: Bekee de Denguled (A. II. 165-6; AOkl. VIII, 476; ErdOkmt. II, 508); 1327: ~ de Dengelegh (Károlyi I, 67; AOkl. XI, 517); 1329: p. Dengleg (Uo. XIII, 299; ErdOkmt. II, 632); 1332-4/PpReg.: Pet. sac, ~ deDenkuleg, ~ de Deng led (Vat. l/l, 108. 116, 134); 1338: Jo.J. Pangarach de Denguleg (ErdOkmt. II, 1008); 1342: Jo.J. Pangrachy de Dengled (DL 3490; A. IV, 230); 1366: Pangracius et Lad.J-i Jo-is de Dengulegh (DL 98591; Károlyi I, 279); é.n. [1414]: inDengeleg (Zs. IV, 2830); 1415/XVL: p. Dengelegh (Uo. V, 675); 1433: eccl. S. Mich-is arch, de Denkelek (Lukcsics II. 243). A hn. a m. népnyelvi döngöleg 'kis kerek halom' fn.-nek a régi m. nyelvi 'dengeleg' változatából keletkezett. Talán e falura vonatkoztatható az az 1221. évi adat, miszerint az idevaló Dániel, Péter és Lőrinc 30 M. értéken pereskedik [a Káta nb-i] Kátai Lőrinccel. 1244ben a győri káptalan előtt Csán-i (Közép-Szolnok m.) Gela - Péter [és Henrik] fia beleegyezésével - itteni örökjogú földje 3 részét átengedte a Szentemágócs nb-i Andrásnak, Péternek, Simonnak, Lászlónak, Lukácsnak, Myxa-nak, Istvánnak és Dethka-nak. [Csáni Gyela a szolnoki vár utód nélkül elhunyt jobbágya volt (1275: ErdOkmt. I, 335)]. A fenti László unokája, Lampert fia: Csáni László a nagyapja által Geía-tól vásárolt Dengeleg 3 részét kéri Csán-i „Talpas" András fiaitól, Jánostól és Miklóstól és [Csemetéi (Vas m.)] Rempe (ispán) fiaitól, Gergelytől [Greg.J. Rempe de Chemetey (1283/328: DL 91325)] és Endrétől. Ez utóbbiak őt meggyilkolták [+1328], követelését fiai: János, Miklós és László a Szatmár m.-be számított birtokrészre 1329-ben is fenntartják. [NB! Csáni László fiait, Jánost és Miklóst gonoszságuk miatt kivégezték, csáni birtokuk Szécsényi Tamás erdélyi vajdára szállt, aki azt Szolnok m.-i alispánjának, [Csaholyi] Péter fia: János mesternek adományozta, kilenced része Rempe/!/ testvére [o: fia], Endre kezén marad (ErdOkmt. II, 809, 815). Utóbb Lackfi István erdélyi vajda, szolnoki ispán tudta magáénak, de az iktatásnak Csaholyi Péter fia: János mester ellentmondott ( 1346: DF 253438; F. IX/1, 450; TT. 1889, 539, 81. reg.)]. [NB! Az 1244-ben említett Simon mester [Bodrog m.-i] Csemely (Chernél) birtokát 28 M.-ért zálogba adta Mihály fia Márknak. Kiváltani nem tudván, Simon fiai: Miklós, András és Péter 1297-ben a bácsi káptalan előtt örökre átengedik neki (SUA Révay es. lt., DF 259576; H. VI, 429). A Szentemágócs nb-i Kenézmonostor-i (Bodrog m.) Simon fia: András a Hattyas halastavat 1282-ben szentkereszti (Baranya m.-i pálos) remetéknek zálogba adta (DL 1127; HOkl. 94). Majd Simon mester fia: András végrendeletében a remeték Szent Kereszt-egyháza körüli, a Duna szigetén lévő Hattyas örökölt halászó helyet a remetéknek és az egyházuknak adja anyja és Jakab fia beleegyezésével ( 1320: AOkl. V, 696). Ám a Bodrog melletti Szent Péter monostor apátja is magának követelte a halastavat, amiről a szentkeresztiek végül 1332-ben lemondanak (Györffy I, 713). András fia: Jakab halála után a Pétermonostorának nevezett Bodrog m.-i birtokot a monostor kegyuraságával /a szintén Szentemágócs nb-i Kölesei/András mester világosvári