Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IV. A debreceni állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó gyermekek Szabolcs vármegyébe történő kihelyezése a második világháború után

családokhoz kihelyezett gyermekek sorsát. Időnként látogassák meg őket a nevelőszülőknél, s ha a szükség úgy kívánja, minden eszközzel hassanak oda, hogy a gyermekek meleg családi otthont kapjanak. Felhatalmazást adott arra. hogy ha valamelyik nevelőszülőnél vétkes mulasztást észlelnek a gyermekkel való bánásmód vagy a róla való gondoskodás tekintetében, az illetékes felügyelőnővel egyetértésben azonnal intézkedjenek a gyermeknek más nevelőszülőhöz való áthelyezése iránt. A vétkesnek talált, lelkiismeretlen nevelőszülő ellen pedig az eljárást hivatalból indítsák meg. A felhatalmazás kiterjedt a telepfelügyelők működésére is. A velük kapcsolatban észlelt gondatlanságot vagy visszaélést az illetékes állami gyermekvédő intézet igazgató főorvosával, s ezzel egyidőben a népjóléti minisztériummal is közölni kellett. Imre Teréz nyírbogdányi járási szociális titkár 1950. IV 21-én kelt jelentésében (320-3/1950. szám) arról számolt be, hogy Kótajban három, Nyírpazonyban egy, gyermekmenhely által kihelyezett gyermek más nevelőszülőhöz történő áthelyezésére intézkedett. Az áthelyezés oka: anyagi haszonszerzés és megfelelő családi környezet hiánya volt. Sajnos még ekkor is az esetek jelentős részében a 10 évnél idősebb gyermekek ingyen kis cselédek voltak. Az állami gondozásba kerülő gyermekek magas száma miatt a már korábban meglehetősen felhígult nevelőszülői hálózatban minőségi változást nem sikerült elérni.