Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XI. Az 1947-48. évi felső Tiszai árvíz
AZ 1947-48. ÉVI FELSŐ TISZAI ÁRVÍZ „Árvizes" közös konyhák. „Mozgó" napközi otthonok. „Árvizes" napközi otthonok A meleg decemberi időjárás okozta hirtelen hóolvadás, havazások, esőzések, a levegő további felmelegedése óriási víztömeggel árasztotta el a Tiszát, A hatalmas víztömegnek az amúgy is gyenge és a háborús események miatt még meg is rongálódott gátak nem tudtak ellenállni. A hegyekből lezúduló vizet a Tisza felső szűk medre képtelen volt befogadni, s SzatmárBereg vármegyében 1947 december 30-án hajnalban Tíszakóródnál áttörte a gátat. Január 1-én szintén hajnalban átszakadt a gát Tivadar község fölött is, s a víz elöntötte a vásárosnaményi járást. A második hullám január 9-én érkezett Tivadar alá, és ezt követte január 15-én a harmadik. Újév hajnalán Olt Károly népjóléti miniszter útnak indult 100 000 Ft rendkívüli segélyt bocsátva rendelkezésre az árvíz sújtotta lakosság intézményes megsegítésének céljaira. A gátszakadások következményeként az árvíz a vármegye huszonhét községét, s ennek közel 18 000 lakosát érintette. Az első pillanatban jelentkező problémák a menekült lakosság elhelyezéséből, egészségügyi ellátásából, élelmezéséből és az árvíz által elöntött községek lakossága élelmezésének biztosításából állt. Ezt a Népjóléti Minisztérium gyors segítségével a Szatmár-Bereg, Szabolcs, Bihar, Hajdú és Szolnok vármegyékből kirendelt járási szociális titkárok bevonásával, a községi elöljáróságokkal karöltve szervezték, akik oroszlánrészt vállaltak még az életmentő munkákból is. Ballács Béla fehérgyarmati járási szociális titkár már december 30-án reggel hét órakor lovasszekérrel Tiszabecsre indult, hogy közreműködjön a gyermekek, nők és öregek Tíszabecsről Sonkád és Kölese községekbe teherautóval történő menekítésénél. A legutolsó teherautóval ötven személlyel, - az országúton 50-60 centiméteres árvízben - 20 órakor érkezett Kölesére. Ettől kezdve állandóan szolgálatban volt a kitelepített károsultak elhelyezése, étkeztetése, a kiutalt élelmiszerek, ruházati cikkek, pénzek átvétele, stb. céljából. A külföldi segélyszervekkel már január 5-én Kisarban, 6-án Tiszakóródtól Tiszacsécséig járták a községeket, ahol a külföldi segélyszervezetek gyermekruházatot, lábbelit és élelmiszert osztottak. A következő napokban és később is ezek a szervezetek közvetlenül osztották ki adományaikat,