Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
I. Gyermekvédelem
Tudta ezt a belügyminiszter is, aki a törvényhatóságokhoz írott (90468/1895- VII.6. számú) körrendeletében így fogalmazott: „...azon nagy halandósági arány, mely nálunk a gyermekeknél - különösen a törvénytelen származású gyermekeknél mutatkozik, kötelességévé teszi a kormánynak, hogy mindazon intézményeket, melyeknek feladatát a szüleik által elhagyott gyermekek védelme és ápolása képezi, kiváló gonddal támogassa. Ezen célból a rendelkezésemre álló alapokból létesítendő országos lelencháznak terveit, szervezetét és alapszabályát kidolgoztattam, azokat egy szaktanácskozmány bírálata alá bocsátottam, úgy, hogy ezen országos lelencház felállítása rövid idő alatt foganatba lesz tehető. Mindaddig azonban, míg az országos lelencház felépül és működését megkezdi, az elhagyott gyermekek ápolása kizárólag társadalmi úton eddig létrejött egyletek feladata"... 5 Mint látni fogjuk, hiába készült el 1895-ben a lelencház terve, szabályrendelete, hiába tárgyalta meg azt a bizottmány, még újabb öt évnek kellett eltelni ahhoz, hogy lelencházak létesüljenek. A gyermekvédelemmel kapcsolatos társadalmi bajok eredetét, valamint kirívó méreteit az idézte elő, hogy a hatalom nem nyújtott igazán kezet a gyermekek felé. Csak társadalmi úton, - bár ennek egyesült erejével - igyekezett orvosolni a bajokat. A gyermekvédelem részterületeinek bajai közül talán legszembeötlőbb a gyermekhalandóság. Ennek okait vizsgálva, Jósa András Szabolcs vármegye neves főorvosának 1877 júliusi jelentésében ez olvasható: Minden szakférfi által vallott szomorú igazság az, hogy a nagy gyermekhalandóság és a ragályos betegségeknek járvánnyá fajulása a nagyközönség ellenszenvében találja magyarázatát, Minden óvintézkedés, mely kényelmetlenségbe vagy pláne költségbe kerül, gyűlöletbe ütközik. A ragályos betegekkel érintkezőket a kisbíró feljelenteni nem meri, mert az állásába kerülhet, Az elöljáróság szigorral fellépni alig mer, mert a közönség szilárd phalanxot képez ellenük és a jövő választásnál biztos mellőztetésüket tudják. Hullaház létesítése, fertőzött lakosok és trágyák fertőtlenítése, esetleg elégetése pénzbe, sok pénzbe kerül. Olcsóbb a temetés. Alig van község, melynek betegei könnyűszerrel orvosi segélyben ne részesülhetnének, s mit látunk ma is, hogy 632 elhalt közül 146 orvosi segélyben nem részesült, pedig azok is gyógykezelteknek tekintetnek, kik talán hosszas betegségük alatt egyszer láttak orvost, Biztos tudomásom van afelől, hogy a szülő elviszi beteg gyermekét orvoshoz azon kijelentéssel, hogy csak azért hozta, nehogy mulasztás esetén megbüntessék. Természetes, hogy a rendelvényt a kapun kiérve ellöki, s ha gyermekéért rajong kuruzslóhoz fordul, melyek minden rangból bőven akadnak. Egy járásorvos jelenti, hogy egy úri asszony a sok áldozatot követelő gyomorbélhurut ellen (a múlt hóban 74-nek okozta halálát) azt ajánlja, hogy a szoptató anyát mentül gyakrabban és erélyesen kell bosszantani. A szem hurut ellen pedig legbiztosabb a fájós szemet szűz leány vizeletével mosogatni".. , 6 Szabolcs vármegye főorvosa egy későbbi, 1887 szeptemberi jelentésében az emberi egészség állásának megvilágítására előadja, hogy kívánatos volna adatokkal bírni nemcsak a halálozási esetek számáról és a halálokokról ... hanem egyszersmind a megbetegedési esetek számáról is. Ezt azonban kitudni nem lehet... mert a halálosan megbetegedett egyéneknek is 50 %-a magát nem gyógykezelteti, annál kevésbé tehát azok, kiknek betegsége enyhébb lefolyású. Igaz, hogy a járványkímutatásokban nemcsak az elhaltaknak, de a 5 SZSZBML. IV B. 764. 529/18956 SZSZBML. IV B. 404. XIV 46/1887
