Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

A lakosság közegészségügyi szempontból is erősen támogatásra szorult. A több mint 164 000 lelkes vármegye területén egyetlen kórház volt, a mátészalkai II. Rákóczi Ferenc Közkórház, amelyben belgyógyászati, szülészeti osztály és nemibeteggondozó, összesen 140 betegágy állt rendelkezésre. A háború befejezése után gyógyszer, kötszer, stb. egyáltalán nem volt sem a kórházban, sem a patikákban. Egyes gyógyszerféleségeket minimális mennyiségekben a külföldi segélyszervek juttattak ugyan, de ez elenyésző mennyiség és cikkféleség volt. A felszerelési tárgyakat is elhurcolták a kórházból a háború során. Az első időkben a betegeknek ágyneműt is kellett vinniük magukkal. A mátészalkai kórház gyermekosztállyal nem rendelkezett, pedig 44 569 gyermek volt a vármegyében iskoláskorig bezáróan. Ebből 0-1 éves korú 3 610, 1-3 éves 8 563, 3-6 éves 10 689 iskoláskorú pedig 21 707 fő. A vármegye területén állandó jellegű gyermekotthon nem működött, bár igen sok volt a gyermekotthoni gondozásra szoruló gyermekek és csecsemők száma. Csupán ideiglenes, nyári napközi otthonok működtek egyes községekben. Közvetlenül a háború befejezése után súlyosbította a gazdasági helyzetet, hogy a megyében számottevő gyár vagy üzem nem volt, és a nagyuradalmak is megszűntek. Teljes volt a munkanélküliség. A munkanélküliek számát megkísérelték felmérni, de mint Csiszér Ilona mátészalkai járási-városi szociális titkár jelentéséből megtudhatjuk, ez eredménnyel nem járt, mert a munkanélküliek összeírásakor attól való félelmükben, hogy külföldre viszik őket, nem mertek jelentkezni... "

142 Még nagyon elevenen élt az emberekben a „malenkij robot"-ra elhurcolás emléke, ezért nincsenek megbízható adataink a munkanélküliekről a háborút követő években. A Szatmár-Bereg vármegyei Szakszervezeti Központ adatai szerint a törvényhatóság területén 1 041 munkanélküli volt nyilvántartva, mely járásonként a következőképpen oszlott meg: - a csengeri járás területén 297 fő, - a fehérgyarmati járásban 207 fő, - a mátészalkai járásban 409 fő, - a vásárosnaményi járásban 128 fő, A vásárosnaményi és csengeri járások kb. hasonló lélekszámúak voltak. Mindkettőnél hiányzott az ipar, vagyis a mezőgazdasági jelleg dominált. A hiányos adatok mellett szembeötlő, hogy közel 60 %-al kevesebb munkaerőt mutattak ki a vásárosnaményi járásnál, de ebben az esetben is az alacsonyabb számok mögött az elhurcolt munkaképes férfiak hiánya tükröződik.