Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

Bevezetés

BEVEZETÉS E kötet a közigazgatás (belügyi, népjóléti- és munkaügyi, egészségügyi) feladatkörbe utalt gyermekvédelemmel foglalkozik 1867-1950-ig, Az anyagban bemutatjuk Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyékben folyó gyermekvédelmi tevékenységben kezdetben résztvevő egyházak, társadalmi egyesületek, alapítványok, valamint a lakosság részvételét, majd az állam érdeklődésének első jeleit. A XIX. század végén a városokban indult meg az állami intézményes szegény gondozás. így Nyíregyházán 1898-ban jött létre a szegény és beteg menház. Magyarországon a gyermekvédelem kérdésében tett első lépésekre az ijesztő csecsemőhalandóság döbbentette rá a kormányzatot. Az 1891-98 évek átlagában 100 élve született gyermek közül 38,2 elhalálozott. Ennek következtében alkották meg a század első évében az 1901. évi VIII. t. cz-et. Az elhagyott gyermekek gondozása ugyan az 1876. évi közegészségügyi törvény értelmében a községek feladata volt, de a községek is olyan szegények voltak, mint a lakosai, s részben ezért, részben pedig nagyfokú közömbösségük miatt ennek a kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az 1901. évi törvény nemcsak a lelencekről kívánt gondoskodni, hanem a hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermekekről is. Vagyis azokról, akikről hozzátartozóik akár anyagi, akár erkölcsi tekintetben megfelelően nem gondoskodtak. Számukra az állam gyermekmenhelyeket állított fel. s itt helyezte el az ápolásra szoruló gyermekeket. Az ápolásra nem szorulókat és a nagyobb gyermekeket pedig nevelőszülőkhöz, családokhoz helyezte ki. A nevelőszülőkhöz való elhelyezés nálunk sem mutatott jobb képet, mint Viktor Hugó: Nyomorultak című híres regényében, vagy Dickens: Twist Olivérjében. A kihelyezett gyermekek jelentős része vagy elpusztult, vagy elzüllött. Az intézeti gondozás pedig csak a gyógyításra terjedt ki, a gyermekek nevelést nem kaptak. Ez az állapot hosszú évtizedekig tartott. A gyermekvédelem kisdedóvással kapcsolatos részterületének intézményhálózata is éppen úgy, mint a felnőttvédelemnél - kezdetben a társadalmi egyesületek buzgalma révén szerveződött, (Pl. Országos Kisdedóvó Egyesület, Szatmár Vármegyei Széchenyi Társulat a gyermekmenedékházak létesítéséért, stb.) Az 1891. évi XV t. cz. kimondta, hogy a kisdedóvás feladatait, a 3-6 éves gyermekek testi, szellemi és erkölcsi védelmét a szülők távollétében óvni szükséges. Ezt az állam a községek, hitfelekezetek, jogi személyek, magánszemélyek útján kívánta biztosítani. A községek