Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
Ajánlás az olvasónak
Ajánlás az olvasónak Nagy örömmel kaptam kézhez néhány hónapja Gaál Ibolya új kéziratát, amely a legszélesebb értelemben vett gyermekvédelem történetének kézikönyve, Gaál Ibolya a magyar szociálpolitika történetének hangyaszorgalmú, nagy fantáziájú, elkötelezett kutatója. Ez a munka a szó szoros értelmében vett gyermekvédelem mellett a gyermekek ellátásának-gondozásának más olyan színtereit is számba veszi, amelyek a gyermekek, főleg a szegény, vagy szükséget szenvedő gyermekek számára nyújtottak gondozást, étkezést, valamilyen támogatást (a kisdedóvóktól a nyári napközikig, vagy a budapesti gyermekek háború utáni ideiglenes „kihelyezéséig"). A könyv címe meglehetősen szerény - csak a közigazgatáshoz utalt megyei tevékenységek áttekintését ígéri. A valóságban ennél sokkal jóval tágabb témát átfogó munka született. A saját maga által kijelölt területeken (gyermekvédelem, kisdedóvás, stb) a szerző először áttekinti az országos helyzetet, a helyzetet kezelni óhajtó jogszabályokat, alkalmasint ezek (többnyire hiányos) megvalósulását, és csak eztán tér rá a megyei, adott esetben konkrét városi-falusi történésekre. Ez utóbbihoz szinte felmérhetetlen mennyiségű és jelentőségű levéltári kutatómunkát végzett el. A levéltári anyag életre kel. Nem száraz iratokat olvasunk, hanem értően közölt, értelmezett dokumentumokat, amelyekből az eddiginél jobban érthető az egyes korszakok történelme, szociálpolitikája, és amelyek számtalan új szociográfiai és néprajzi értékű adalékot közölnek. Az eddiginél többet tudunk meg mondjuk a dajkaságról, és vadonatúj ismereteket szerzünk eddig alig ismert intézményekről, mondjuk a gyermekmenedékházakról, azaz nyári napközikről. A szerző nem egyszerűen ismerteti, hogy hány gyerek számára kértek ekkor vagy akkor segélyt vagy ebédet, hanem (ha erre lehetőséget adtak az iratok), azt is megtudjuk, hogy kit miért fogadtak el, milyen kérvényt miért utasítottak el. Megtudjuk, hogy a múlt század elején mit kaptak enni a gyerekek egy óvodában, és ez mibe került. Megismerjük azokat a kiemelkedő, nagyszívű embereket - hivatalnokokat, elöljárókat, orvosokat, egyházi embereket, magánembereket - akik felismerték a gyermekszegénység tragédiáit és keresték a lehetőségeket ennek leküzdésére Küzdöttek egy új jogszabályért, a jog lelketlen alkalmazása ellen, valamilyen segítő egyesület létrehozásáért, korszerűtlen megoldások és szemléletek változtatásáért. Noha a szerző csak a közigazgatáshoz utalt kérdések áttekintését ígéri, minden lehetséges esetben ismerteti azt is, amit a gyermekek ügyéért „civil" szervezetek, egyesületek, társaságok tettek. Mindezen az ismertetéseket, leírásokat, értelmezéseket a szerző szegénység miatti felháborodása, a gyermekek iránti mély elkötelezettsége hatja át, A szerző számára különösen nehéz lehetett ennek a közel száz évet, három-négy társadalmi rendszert átfogó, és tematikusán szertágazó anyagnak a rendezése. Ha csak egyes témákról és azokon belüli kronologikus rendezésről lett volna szó, az egyszerű lett volna.
