Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása
a. ) Az állami gyermekmenhelyek központi épületei túlzsúfoltságát és a gyermekek családokhoz történő kihelyezésének csaknem teljes megszűnését a tartásdíjak csekély összegének tulajdonította. Ezért a tartásdíjakat 1923. március 1-től kezdődően felemelte. A 2 éven aluli csecsemőknél a havi 200 korona tartásdíj mellett még természetbeni juttatás is kiadható volt. így napi 1 liter tej, havi 1 kg cukor, l A kg szappan és V2 liter petróleum, Ezt az anyánál elhelyezett szopós csecsemő után is megkapta az anya. A 2. életévüket betöltött gyermek után 7 életévük betöltéséig a havi tartásdíj 600 korona, 7-12 életévig havi 400 korona és a 12. életévüket betöltött gyermek után havi 200 korona volt. Az intézetben elhelyezett gyermekek tartásdíja, tekintet nélkül a gyermekek korára havi 2 000 koronának felelt meg. A pénz értékének állandó romlása miatt a későbbiek folyamán a gondozási díjak tovább növekedtek. Az állandó testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedők és a gyógyíthatatlan beteg gyermekek után az összeg a tartásdíj felével felemelhető volt. Viszont, ha a gyermek éppen olyan jól és a megállapított tartásdíjaknál olcsóbban is elhelyezhető volt, az igazgató főorvosnak az állam érdekeit szem előtt kellett tartani. b. ) Az állami gyermekmenhely! kiskorúak nem megfelelő elhelyezése miatt jogosan felmerült panaszokat a jövőben a szülőkhöz, illetve hozzátartozókhoz való kihelyezéssel szándékozott biztosítani a miniszter. Kimondta ezért, hogy a gyermekeket vérszerinti családjából csak akkor szabad kiemelni, ha annak erkölcsi vagy egészségügyi oka van. Tehát anyagi ok miatt nem szabad kiragadni családjából a gyermeket, hanem a családok keresetét a most megállapított tartásdíjak összegével kiegészítve kell támogatni. Elrendelte, hogy anyagi veszélyeztetettség esetén a gyermekeket szüleikhez vagy hozzátartozóikhoz kell kihelyezni. Természetesen, miután a gyermekeket elsősorban a saját hozzátartozóknál kívánta elhelyezni, felhívta a menhelyek igazgatóit, hogy az összes nevelőszülőknél gondozott gyermek körülményeit haladéktalanul vizsgáltassa meg, hogy visszaadható-e a gyermek családjának. Amennyiben ez lehetségesnek látszik, vagy a nevelőszülőknél gondozott gyermek elhelyezése kifogásolható, a gyermeket a nevelőszülőtől vissza kell venni. Hangsúlyozta, hogy az eddigi nevelőszülőktől visszavett gyermekeket szüleikhez, illetőleg vérszerinti hozzátartozóihoz kell kihelyezni, ha a részükre kiutalt tartásdíj segítségével a gyermek értelmi és erkölcsi fejlődését, valamint megfelelő ellátását biztosítani tudják. Abban az esetben, ha a gyermeket vérszerinti hozzátartozóihoz akár erkölcsi, akár egészségügyi vagy más okból kihelyezni nem lehet, alkalmas nevelőszülőt kell választani, akinél a gyermek nevelése, iskoláztatása és ellátása tekintetében kifogás nem merülhet fel és akitől remélhető, hogy a gyermek munkaerejét sem fogja kizsákmányolni, c. ) Kimondta a körrendelet, hogy a gyermekeknek szüleikhez való visszatelepítése után az állami gyermekmenhelyek akkori teleprendszere nem tartható fenn.
