Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása

Elrendelte mindhárom esetben, hogy a közigazgatási hatóságok elsősorban azt vizsgálják, nem forognak-e fenn a jogi értelemben vett elhagyottság jelenségei. Ha a gyermek bünteten­dő cselekményt nem követett el, de egyébként züllésnek indult, avagy elkövetett, de a 12 életévét nem haladta meg, kötelezte a hatóságokat, hogy azonnal menhelybe szállítsák. Hangsúlyozta a megfelelő módon történő szállítást, tehát az toloncolás nem lehetett. Egy­ben a gyámhatóságot is értesíteniük kellett. Különbséget kellett tenni, ha a 12-15 év közötti gyermekek ellen közigazgatási hatóság, mint rendőri büntető bíróság előtt hatáskörébe tartozó kihágás miatt indult meg az eljárás. Vizsgálni kellett, hogy a gyermek a kihágás elkövetésekor a cselekmény bűnösségének felis­merésére szükséges belátással rendelkezett-e. Előírta annak a körülménynek a mérlegelését is, amelynek hatása alatt a gyermek a kihágást elkövette. Úgyszintén azt is, hogy vajon nem a törvényes képviselő vétkes-e abban, hogy a gyermek a kihágást elkövette. Felhívta a figyel­met annak vizsgálatára, hogy a gyermeket nem öröklött hajlama, terheltsége vagy szerveze­ti elváltozásai késztették-e a kihágás elkövetésére. Mindkét társadalmi szerv, a Gyermekvédő Liga és a Szabolcs Vármegyei Pártfogó Egyesü­let igyekezett a hatósági gyermekvédelem merev törvényei és szabályrendeleteivel szemben - minden formaság mellőzésével - szükség esetén segítséget nyújtani. Az egyes részterületek ellátására tagságuk köréből különböző bizottságokat hoztak létre. Ilyen volt a nyíregyházi ipari tanoncotthon felügyelő bizottsága is. A Szabolcs Vármegyei Pártfogó Egyesület 1912. január 21-én kelt alapszabályának 18. §-a kimondta, hogy a Nyír­egyháza város által létesített, s az Országos Gyermekvédő Liga által fenntartott Inas Otthon helyi ügyeit a felügyelő bizottság intézi,.." 46 Ekkor még csak szervezés alatt volt az iparos ta­noncotthon, így csak később kerülhetett sor a felügyelő bizottság létrehozására, A tanoncott­hon 1913-ban kezdte meg működését. E társadalmi egyesületek védnöksége alatt álló gyermekek jelentős része az állami gon­dozásban lévő ún. menhelyi gyermekek köréből került ki. A gyermekmenhely a gyermekek tartásánál és nevelésénél azt a célt tűzte maga elé, hogy a gyermekeknek általában csak olyan képzés adható, amilyenben a munkásosztály gyerme­kei részesülnek. Ennek megfelelően az állami gondozásban lévő gyermekek legnagyobb ré­sze csak elemi iskolai tanulmányokat folytatott. Erre viszont súlyt helyeztek, mert az 1904­es statisztikai évkönyv szerint az iskolaköteles állami gondozott gyermekek 92,13 %-a láto­gatta az iskolát. Zomboron fiatalkorúak részére fenntartott kertgazdasági nevelőintézet működött, amelyben 200, szakszerű kiképzésre alkalmas fiúgyermeket 15 éves korukig internátussze­rűen neveltek. A 15 éves koruk betöltése után pedig az erre különösen alkalmas fiúkat az ál­lami földműves iskolák szándékoztak átvenni. A gyermekmenhely kötelékébe tartozó leány­gyermekekről csak a cselédképző intézetekben és a kézimunkában, illetve a háziiparban va­ló kiképeztetésre berendezett családi telepeken gondoskodtak. SZSZBML. IV B. 411. 12881/1912.

Next

/
Oldalképek
Tartalom