Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

Összefoglalás

Az első világháború alatt tovább bővült a szociálpolitika a szükségletnek megfelelően az 1917-ben alakult társadalmi szervezettel a STEFÁNIA SZÖVETSÉGGEL, amely munkájához az államtól anyagi támogatást is kapott, Az állam a szociálpolitikai feladatok vállalását a XX. század évtizedeiben már nem hárította el magától. A feladatokba azonban mindjobban bevonta a társadalmat. A feladatmegosztás akként történt, hogy a hatósági, s általában a legtöbb közigazgatási feladatot önkormányzati, lényegében állami szervek, községek (városok), egyes feladatait azonban állami megbízás útján társadalmi szervek (Pl.: Stefánia Szövetség) látták el, a gondozást viszont az állam ellenőrzése, esetleg irányítása alatt elsősorban a társadalmi szervek végezték. Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága idején a munkanélküliek száma óriási méreteket öltött. A családok anyagi kínlódását a gyermekek és felnőttek ugyanúgy szenvedték. A mezőgazdasági munkabéreket 50 %-al csökkentették. Ez, valamint a teljes munkanélküliség miatt a nyomor óriási mérteket öltött. Amikor 1938-ban a második világháború lehetősége előre vetítette árnyékát, bevezették a többgyermekes családok ún, gyermeknevelési pótlékát (1938. XVIII, tcz), de ez csajs: az ipari, kereskedelmi és bányászati munkavállalók közül a nagyüzemekben dolgozókra;terjedt ki. A leginkább segítségre szoruló sokgyermekes (négy vagy annál több gyermek) mezőgazdasági családok számára ún. „produktív", szervezett szociálpolitikát kívánt megvalósítani egy magyarországi kísérlet az Országos Nép- és Családvédelmi Alap keretében (ONCSA), mely bizonyos eredményeket hozott Szatmár vármegyében. A kormány az Alap részére elég jelentős támogatást biztosított. 1932-től kezdődően ismét a belügyminiszterhez tartozott a gyermekvédelem és a gyámügyi igazgatás, majd az 1936, évi XXIII. tcz. alapján a kisdedóvás felügyeletét is a belügyminiszter vette át a gyermekvédelem keretében a vallás és közoktatásügyi minisztertől. A második világháborúba lépés, az 1939 szeptember l-jével bevezetett hadi üzemi rendszer a magyar szociálpolitika fejlődését megakasztotta. Az ipari termelés jelentősen emelkedett a háborús konjuktúra miatt. Egyrészt a hadiipar fejlesztése sok új munkás munkába állítását jelentette, Ezenkívül a katonának behívott és frontra vitt fiatal munkaerők következtében, valamint az országhoz csatolt területek munkáslétszámát is figyelembe véve. Egy családban több kereső lett a fentiek következtében, így az életszínvonalra ez kedvezően hatott. A háború embervesztesége elérte országosan a 600 ezer főt. Megyénket is nagyon súlyosan érintette, A háborús pusztítások pedig a nemzeti vagyon 45 %-ának megsemmisülését okozták országosan. Az élelmiszertartalékok a hadviselő felek általi elhurcolása és a háború során történt elpusztulása nagymértékű volt. E miatt 1945-ben a lakosság kalóriafogyasztása az őstermelő lakosságnál 1820 kalóriára, a nem őstermelőknél 1541 kalóriára csökkent országos átlagban. Ennek a helyzetnek a kezelésére vezették be a kötelező beszolgáltatást. A nyomor felszámolására számos helyi és országos gyűjtési akció indult, melynek a járási, városi szociális titkárok voltak a felelősei, szervezői, házigazdái.