Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XIX. Fővárosi gyermekek téli kihelyezési akciója a Nemzeti Segély útján
jelleggel történő vidékre költöztetése érdekében. Elsősorban a szoptató és terhes anyák, valamint a gyermekek falusi lakosság által történő befogadását szorgalmazta. Felkérte a népjóléti minisztert is az ügy támogatására. A népjóléti miniszter 1946. január 23-án (21 399/1946. I/l.szám) arról tájékoztatta a vármegyékben működő Szociális Felügyelőségeket, hogy a közellátási miniszter a fővárosi lakosság egy részének vidékre költöztetését tervezi és az akció lebonyolításában működjenek közre, Azokra vonatkozott ez, akiket a hivatás vagy közérdekű szolgálat nem kötött feltétlenül a fővároshoz, Szükségessé vált, hogy megfelelő felvevőhelyek álljanak rendelkezésre, ahová a „kitelepülőket", illetve a különvonatokat irányítani lehet. Az akció célját részben a kitelepítendő fővárosi gyermekek, csecsemők egészségének megóvásában, fejlődésének biztosításában jelölte meg, másrészt pedig ezzel a tehermentesítéssel a budapesti munkahelyhez kötött dolgozók ellátottságát kívánta biztosítani. A befogadásra hajlandó családok és ennek alapján egy-egy községbe elhelyezhető ideiglenes kitelepülök számbavételével a Közellátási Felügyelőségek lettek megbízva. A Közellátási Felügyelőség, minthogy helyi szervekkel nem rendelkezett, a közellátási miniszter felkérésére a népjóléti kormányzat e feladat megoldásához rendelkezésre bocsátotta a szociális szakszolgálat szervezetét, A népjóléti miniszter az akció lebonyolításában a szociális titkárok feladatául jelölte meg - a társadalommal karöltve - a „kitelepítő" vonatokkal érkezők fogadásnak és időleges elhelyezésnek megszervezését. A szociális szakszolgálat ilyen irányú működésének eredményét a vármegyei szociális felügyelők minden hónap második és negyedik hét végén táviratilag kötelesek voltak jelenteni. 393 A népjóléti miniszterhez intézett első távirati jelentésben tizenöt kitelepülő család elhelyezésének lehetőségét (Olcsva községben nyolc, Olcsvaapátiban hét család) jelentette Szatmár-Bereg vármegye szociális felügyelője.394 Két hét múlva már kétszázhuszonhárom „kitelepülő" részére kutattak fel befogadó családokat Szatmár-Bereg vármegyében. 395 A befogadó családok száma községenként egy és harminchárom között ingadozott. A legtöbb (harminchárom) család a vármegye legszegényebb községéből, Penészlekről jelentkezett. A következő legmagasabb befogadó családszámmal Tiszakóród következett. Fehérgyarmat járási székhely huszonnégy családot jelentett, ahova a „kitelepülőket" irányítani lehetett. A csengeri járás területén a települések mintegy egynegyedrésze (hét község) jelentkezett tizenöt fővárosból „kitelepítendő" szoptató és terhes anya, valamint gyermek befogadására. 396 A vásárosnaményi járásba 15 fő már 1946. április 6-án meg is érkezett. A többi járásba a kihelyezettek megérkezésének idejét nem sikerült felkutatni. A Szabolcs vármegye területére érkezett ún. „kitelepítettek"-ről nincsenek kielégítő adataink. 393 SZSZBML. XXIV. 562. 356/1946. SZF. 394 Uo. mint 393. 395 Uo. mint 393. 396 SZSZBML. XXIV 562. 90/1946. SZF.
