Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XVII. Kisdedóvás a második világháború után Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyében 1945-1950
szóba. Udvara minden községben lévő épületnek volt. A szervezés idején (11.19.) még nem volt felszerelése a gávai, paszabi, szabolcsi és a tímári létesítés alatt álló napköziknek, tehát több mint 50 %-ának. A többi három község államsegélyből kívánta hiányosan biztosítani, hisz annyi államsegélyre nem számíthattak, hogy a teljes felszerelése biztosítható legyen. A járás tizennégy községe közül hétben (50 %) tervezték a nyári napközi otthonok létesítését. Az adatok szerint arra lehet következtetni, hogy az adott időben már nem a tervezési stádiumban volt a létesítmény, hanem a szervezés szakaszában. A közelgő megnyitás ideje is ezt kívánta. A napközik közül négyet május l-jétől szeptember 1-jéig, hármat pedig június 15-től szintén szeptember 1-jéig kívánták működtetni. Ibrányban már 1942-ben és 1943ban is volt nyári napközi otthon. A buji már 1944-ben is üzemelt az óvodában, viszont Gáván eddig még nem volt ilyen létesítmény A többi négy községben pedig csak 1948-ban indult a nyári napközi otthon. A hét nyári napközi otthon közül hatban a községek a költségvetési fedezetükhöz államsegélyt is terveztek igénybe venni. Egy község, Tímár a községi hozzájáruláson és államsegélyen kívül igénybe kívánta venni a társadalom segítségét is. Csak egyetlen község, Szabolcs nem számolt államsegéllyel, hanem a költségvetési fedezete mellett a társadalom segítségének igénybevételét tartotta szükségesnek. Mind a hét községben patronáló szervként az MNDSZ és a DÉFOSZ jött számításba. A napközi fenntartásához Bujon és Paszabon az MNDSZ 200-200 forinttal, Gáván pedig természetbeniekkel járul hozzá az előzetes felmérések szerint. Ibrányban és Vencsellőn a DÉFOSZ 1 000-1 000 n.öl föld, Tímáron 200 n.öl föld termelésre való átengedésével járult hozzá a létesítmény fenntartásához. Ezek megművelését Vencsellő kivételével - a községben lévő társadalmi szervek vállalták. Vencsellőn feles kertész megművelésével tervezték az ingatlan hasznosítását. Még külön veteményes kertje is volt a napközi otthont befogadó épületnél Gáva, Ibrány, Paszab, Tímár és Vencsellő községekben. A hét községben 480 gyermek figyelembevételével szervezték a létesítményt, mindenütt háromszori étkezéssel. Közülük 126 gyermek szüleinél havi 50 forintos térítési díjfizetés előírását fontolgatták. Azt nem tudjuk, hogy volt-e ezekben a községekben hagyománya térítési díj fizetésének, ugyanis nemleges esetben az is előállhatott, hogy a szülők távol tartják gyermekeiket a napközitől. Erre ugyanis több helyen volt példa. Buj, Ibrány és Gáva településeken, - ahol óvoda is működött - óvónői vezetéssel számoltak a napközinél, mert a napközi is itt működött volna. A többi községben a Népjóléti Bizottság és az MNDSZ gondoskodásával történt a vezetőnő kiválasztása 547 (Lásd: 27 sz. kimutatás). Senki ne csodálkozzék azon, hogy Tímáron az MNDSZ, Vencsellőn pedig a Népjóléti Bizottság gondoskodott a vezetőnő személyének megválasztásáról annak ellenére, hogy mindkét napközi otthon községi létesítmény volt. Ebben az időben az államigazgatási vezetőknek igen kevés, viszont a párt és társadalmi szerveknek nagy hatalom volt a kezükben. Minden jogi formula nélkül utasítási, alkalmaztatási jogkörrel is rendelkeztek, a népi demokrácia biztosította felhatalmazás alapján.
