Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XVII. Kisdedóvás a második világháború után Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyében 1945-1950
A legtöbbet a gyermekek szenvedtek. A rosszul tápláltság nagymérvű, a ruhátlanság ordító volt. A szociális szakszolgálat dolgozói minden irányból csak a feléjük zúduló panaszáradatba ütköztek. A gyermekélelmezés és a napközi otthonok szervezése elengedhetetlenné vált, bár nemcsak a lakosság, hanem a községek és a városok is a legnagyobb szegénységgel küzdöttek. A napközi otthonok - a második világháború után - már 1945-ben szerveződtek, míg Nyíregyháza város három óvodája és az 1942-ben létesített állandó napközi otthona csak 1946. nyarán kezdhette meg működését a háború okozta károsodásuk következtében. Különbséget kell tenni a napközi otthonok, óvodák és napközi otthonos óvodák között. a. ) Napközi otthon az a gyermekintézmény, amelynek élén nem kinevezett, szakképzett óvónő állt, hanem megbízott vezetőnő és a gyermekek foglalkoztatásán kívül napi egy vagy többszöri étkezést is adott. Ha a napközi otthon csak a nyári hónapokban működött, akkor nyári napközi otthonnak volt tekinthető. b. ) Az óvoda élén kinevezett szakképzett óvónő állt, de az óvoda semminemű étkezést nem adott, csak a gyermekek szakszerű foglalkoztatását biztosította. c. ) A napközi otthonos óvodák vezetője okleveles óvónő volt és a gyermekek szakszerű foglalkoztatásán kívül napi egy vagy többszöri étkeztetést is nyújtott a létesítmény. Nyíregyháza városnak a második világháború előtti három óvodája (Kálvin tér, Csillag u., Körte u.) és a Rákóczi utca 53. szám alatti Szegény- és Betegmenházban lévő egy állandó napközi otthona 1945-ben még nem tudta működését folytatni. Az intézmények felszereléseit széthurcolták, az épületek pedig háborús kárt szenvedtek, így az egyházak, társadalmi és a politikai szervezetek teljes erejükkel igyekeztek bekapcsolódni a gyermekélelmezés gondjainak megoldásába és napközi otthonok fenntartásába. Az egyházak és a társadalmi szervezetek 1945-ben önállóan is vállalták gyermeknapközi otthonok üzemben tartását, amelyeket olykor gyermekotthonnak is neveztek. Nyíregyháza megyei város területén nagy szükség volt napközi otthonok üzembe helyezésére, illetve újak létesítésére, mert az előző évek négy állandó, városi kezelésben lévő gyermekintézményével szemben csak a református egyházzal közösen működtetett egyetlen napközi otthon működött még 1945 őszén is. 1945. október közepén a Római Katolikus Egyház Faluhelyi M. Szerafina keresztes szerzetes nővér vezetése alatt az egyház tulajdonát képező, s az egyház által erre a célra átengedett Rákóczi utca 12. szám alatti Huray János-féle házban napközi otthont szervezett. Itt felekezetre való különbség nélkül az arra rászoruló szülők gyermekei kaptak élelmezést, A felügyeletet végző szerzetes nővért az egyház biztosította. Az élelmezést, fűtést és egy főzőnő díjazását a várostól kérték. A napközi otthon vezetése együttműködött a Magyar Nők Demokratikus Szövetségével. Munkamegosztásuk szerint a nevelőmunkát és élelmezést a szerzetes nővérek, míg a környezettanulmányozást és a gyermekek szórakoztató előadásaínak megrendezését, - az ún. külső munkát az MNDSZ vállalta. 290 Később „Szent Antal" Árvaház 290 SZSZBML. XXII. 2. C. VIII. 6/1945, XXII. 2. C. 1846/1945.
