Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XVI. Gyermekvédelem az Országos Nép- és családvédelem (ONCSA) hatáskörében

GYERMEKVÉDELEM AZ ORSZÁGOS NÉP- ÉS CSALÁDVÉDELEM (ONCSA) HATÁSKÖRÉBEN 1. Nyári napközi otthonok, óvodák Szabolcs vármegyében 1941-1944 Az 1932-es nagy gazdasági válság idején szórványosan, karitatív úton, közadakozásból létrehozott nyári napközi otthonokról megbízható adataink nincsenek. Az 1940-ben megalkotott 1940. évi XXIII. t. cz, beindította a szociális gondoskodást a főleg mezőgazdasági foglalkozású sokgyermekes családok körében. A törvény életre hívta az ORSZÁGOS NÉP- ÉS CSALÁDVÉDELMI ALAP-ot, (továbbiakban ONCSA) amely széleskörű szociális tevékenységet fejtett ki. E törvény 2. § (2) bekezdése a gyermekvédelmi feladatok ellátását - a kisdedóvás feladatait is - az ONCSA hatáskörébe utalta. A hosszú ideig tartó nagy gazdasági válság, majd a háborúk okozta gazdasági nehézségek miatt az óvodák számszerű fejlesztésére alig került sor. Pl. Szabolcs vármegyében 1912-ben huszonnyolc, 1925-ben harminc és 1940-ben is még csak harminchárom kisdedóvó intézet működött (Lásd: 18. sz. kimutatás). Ezért a legtöbb esetben és a legkönnyebben a nyáron üresen álló iskolaépületek voltak biztosíthatók nyári napközi otthonok céljaira. A szervezésnél elsősorban azok a mezőgazdasággal foglalkozó települések jöttek számításba, ahol a községben kisdedóvoda nem működött, vagy ahol már működött, de nem volt napközi otthonnal egybekötve, Ezek a létesítmények általában ideiglenes jelleggel működtek a nyári hónapokban. Működésük általában négy héttől nyolc hétig tartott a megye területén, de előfordult nyolc hétnél hosszabb ideig nyitva tartó napközi otthon is. Általában reggel 8-tól este 6 óráig fogadták a gyermekeket. Az 189L évi XV t. cz. végrehajtása tárgyában a polgári községek, a községi és állami kisdedóvodák, gyermekmenedékházak felügyelő bizottságai (községi iskolaszékek és állami iskolai gondnokságok) a királyi tanfelügyelők és a törvényhatósági közigazgatási bizottságok számára, valamint az állandó és nyári gyermekmenedékhelyek vezető dajkáinak képesítése tárgyában „Utasítás" jelent meg. Az Utasítás 7 §. B. pontja többek között már úgy intézkedett, hogy ideiglenes nyári menedékházakat állítani kötelesek a 10 000 frt állami adón alul fizető községek, ha a községben tizenöt gondozás nélkül hagyott gyermek találtatott. Ezt figyelembe véve a XIX. század utolsó évtizedének derekán Szabolcs vármegye harminckét községében kellett volna már nyári menedékháznak működnie, A gondozás nélkül lévő gyermekek számbavétele megtörtént, de a községek pénztelensége az utasítás végrehajtását nem tette lehetővé még a XX. század harmadik-negyedik évtizedében sem.