Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XIV. Nyári napközi otthonok létesítése Szatmár-Bereg vármegyében

Barabás községben a nyári napközi otthon már május 15-én megindult. Szervezését a járási szociális titkár az elöljáróságra és az MNDSZ-re támaszkodva végezte. Az intézmény egy iskolaépületben volt elhelyezve, ahol konyha céljára szolgáló helyiség is rendelkezésre állt. A berendezés a lehető legprimitívebb volt. Még iskolapadok sem voltak a létesítmény korai felállítása miatt, ugyanis az iskolai év júniusban fejeződött be, s csak ekkor szabadultak fel az iskolapadok. Június-július hónapban ezek a felszerelési tárgyak már rendelkezésre álltak, addig pedig a gyermekek ülőhelyéül téglákra helyezett néhány szál deszka szolgált kb. 3-4 héten át. A napközi otthont a beíratott 45 fő közül naponta 30-35 gyermek látogatta. Az étrend a következőképpen alakult: tízóraira lekváros kenyér vagy zsíros kenyér, ebéd: hetente háromszor kiadós egytálétel (gulyásleves, bableves), hetente háromszor pedig két tál étel. Uzsonnára kávét kenyérrel vagy gyümölcsöt kaptak a gyermekek. Az idény alatt kb. 350 kg élelmiszert használtak fel. A vezetőnőt és a dajkát az MNDSZ adta, de a községtől kapták díjazásukat. Az ellenőrzést a járási szociális titkáron kívül a községi elöljáróság és MNDSZ helyi szervezete végezte rendszeresen. A napközi otthon csak a községtől és az alispáni hivataltól részesült támogatásban. A község 400 Ft, az alispáni hivatal 1400 Ft-ot biztosított a működéséhez. Beregsurányban a nyári napközi otthon 1949. július 4-én kezdte meg működését. Bár a járás területén nagyon sok községben nehézségek voltak a napközi otthon megindulása körül, írja jelentésében a járási szociális titkár, mégis azt mondhatom, hogy Beregsurány volt a legnehezebb. Három alkalommal kellett kimennem, hogy gyűlést hívjak össze és egyszer sem jelentek meg az érdekeltek. Harmadik alkalommal végül is az utcán kezdtem el beszélgetni az asszonyokkal, és csak mikor már tíz-tízenöten voltak, akkor mentünk be az iskolába. A napközi otthontól nagyon idegenkedtek és több asszony is mondta, hogy Ők kolhoz konyhára nem adják gyermekeiket, meg hogy azért sem engedik, mert el fogom őket szállítani teherautón és akkor többet sohasem láthatják. Azonban kétórás beszélgetés után sikerült őket meggyőzni a napközi otthon áldásos voltáról. Egy helybeli vezető alkalmazásával teljesen megnyugodtak, úgy, hogy a napközi otthon élelmezéséhez szükséges anyagok biztosítását is vállalták. Sőt, amikor a második hónapban már nehezen gyűlt a főznivaló, egy kis előadás rendezése alkalmával a szülők maguk ajánlották fel a főzéshez szükséges anyagot, csakhogy a gyermekek kapjanak enni. A volt Uray-féle kastélyban nyert a napközi otthon elhelyezést. Itt is mint a járás többi napközi otthonaiban, a legelemibb berendezés sem volt meg, Barabáshoz hasonlóan biztosítottuk az ülőhelyet. A hatalmas udvar, illetve park azonban jó játszótérnek bizonyult a gyermekek számára..."

223 E sorok olvasásakor eszünkbe jutnak a fehérgyarmati járási szociális titkár 1946-ban készített jelentésében olvasottak, mely szerint csak a járási szociális titkárok tudják azt, hogy egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben erőltetett és teljesen társadalmi támogatásból fenntartott napközi otthon milyen munkát és sok álmatlan éjszakát igényel..."

224 223 SZSZBML. XXIV 566. ad. 122/1949- Szt. sz. 224 SZSZBML. Fehérgyarmati járási szociális titkár 1946. augusztus havi 9/1946. j. szt. sz. jelentése