Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XIV. Nyári napközi otthonok létesítése Szatmár-Bereg vármegyében
A vásárosnaményi járás területén már tárgyaltuk az ún. árvizes napközi otthonokat, melyek az adott községekben nyári napközi otthonként is üzemeltek. A népjóléti miniszter 1949. januárjában új elvi szempontokat adott ki a gyermekgondozás terheinek a szülők által történő átvállalása tekintetében. Ezt felfoghatjuk akár annak az erőltetett ideológia előszelének is, ami az 1950-es években dívott, azaz, hogy a szocializmus előrehaladásával a szociális problémák megszűnnek létezni. A 110 845/1949- Hl/2, számú népjóléti miniszteri rendelet kimondta, hogy az 1949 évi költségvetési évben a napközi otthonos óvodáknak az állam részéről történő étkeztetési és dologi segélyezése megváltozik. Ennek egyik okát abban jelölte meg, hogy az általános életszínvonal emelkedésével a gyermekgondozás terheit az állam fokozatosan megosztja a szülőkkel. A Szülői Munkaközösségek és a Népjóléti Bizottságok feladatává tette a felmerülő gyermek szociálpolitikai kérdések végleges helybeni elintézését. Ennek során állandóan figyelemmel kísérik a gyermekvédő intézmények munkásságát, amely kiterjed a felmerülő személyi problémák, valamint a szülők részéről történő fokozott anyagi támogatásra is. Megszervezik pl. a napközi otthonok étkeztetését, ünnepségeket rendeznek, s figyelemmel kísérik minden, bármely közülettől a felügyeletük alá tartozó gyermekvédelmi intézmény részére juttatott támogatás rendeltetésszerű felhasználását, Egyben rögzítette azt is, hogy mindez nem jelenti az állam támogatásának az intézménytől való megvonását. Alapelvként mondta ki a körrendelet, hogy étkeztetési segélyt csak olyan napközi otthonos óvoda kaphat, amelyik fenntartása biztosítva van. Ez azt jelenti, hogy a személyi kiadásokat (főzőnő, takarítónő, stb.) a fenntartó magára vállalja és az étkeztetéshez szükséges minimális feltételek rendelkezésre állnak. Ilyen esetekben a minisztérium egyenként kivizsgálja, hogy indokolt-e az állandó étkeztetés feljavítását célzó segély megállapítása. Elsőrendű fontosságúnak tartotta a leirat annak tudatosítását, hogy a napközi otthonos óvoda elsősorban az ipari munkások, dolgozó szegény parasztság és dolgozó értelmiség gyermekei részére létesült. Ezért minden egyéb szemponton felül fontossági sorrendben első helyen állnak a bányavidék, ipari központok, külvárosi proletárnegyedek, telepes községek, gépállomások, aszály sújtotta községek napközi otthonainak étkeztetési segélyre vonatkozó kérelmei, A továbbiakban úgy intézkedett a miniszter, hogy Amennyiben a napközi otthon túlzsúfolt, szükségesnek tartom, hogy a legszegényebb gyermekeket (ipari, paraszti) kell elsősorban gondozásban részesíteni és az aránylag jómódúak gyermekét szükség esetén kirekeszteni az intézményből. Tekintve, hogy a minisztérium által vállalt gyermekétkeztetések száma csupán töredéke a ténylegesen étkeztetett gyermekek létszámának, természetes, hogy az önkormányzat, társadalmi egyesületek és a szülők anyagi támogatása nagyobb mértékben veendő igénybe, Tudatosítani kell minden szülőben, hogy ingyen semmit sem kap, s a saját csekély kis hozzájárulásával is segíti a napközi otthont, s nem egy ingyenes, megalázó alamizsnában részesül a gyermeke gondozásakor. A szülőknek mintegy 20-25 %-a vehető olyan szegénynek, hogy gyermeke után semmiféle gondozási hozzájárulást fizetni nem kell. További 15-20 % csak csekély (20-25 fillér) hozzájárulást tud adni és ennek inkább jelképes, mint gyakorlati jelentősége van, A többi
