Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XIV. Nyári napközi otthonok létesítése Szatmár-Bereg vármegyében
Az alispán az 1948. június 16-án - a járási szociális titkárok részére kiadott körlevelében - szorgalmazta a szülői munkaközösségek megszervezését a napközi otthonok mellé. Kívánatosnak tartotta, hogy a szülők néhány vasárnap délután megbeszéljék a gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket, meghallgatva a gyermekeik dalait, verseit, s egyúttal az orvos, védőnő, óvónő, stb. rövid előadását. Ezt az összejövetelt javasolta felhasználni arra is, hogy a vezető olvassa fel azok névsorát, akik a napközi otthon céljaira adakoztak, egyúttal felemlítve a szükségleteket is, ettől remélve a szülők napközi otthonnal kapcsolatos magatartásának kedvező befolyásolását. Úgy ítélte meg az alispán, hogy helyes szervezés esetén a községnek a napközi otthonnal kapcsolatos terheit jelentékenyen lehet így csökkenteni. Szükségesnek vélte még az alispán a községek fenntartási terheinek csökkentését a szülőkre kivetett hozzájárulás megállapításával is. Számított ugyanis arra, hogy - főleg az egészen elesett néposztálynál - a szülők részéről ellenállás fog mutatkozni, s számolnia kellett még azzal is, hogy eleinte egyes szülők ki is veszik gyermekeiket a nyári napközi otthonból. Úgy ítélte meg, hogy okvetlenül érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szülők tehetségük szerint, akár csak egy minimális összeget is, fizessenek a napközi otthoni gondozásért. A szülőknek lehetőséget adott arra, hogy pénz hiányában - az 1-10 Ft-ig terjedhető beíratási díj megfizetését - természetbeni hozzájárulás formájában, vagy élőmunka felajánlásával (az apa segít fát vágni, az anya takarítani) egyenlítsék ki. A szülők hozzájárulását nemcsak pénzügyi szempontból, hanem szociálpedagógíai vonatkozásban is rendkívül fontosnak tartotta, 215 Sajnos erre vonatkozó adatok nincsenek, hogy sikerült-e és milyen összegben hozzájárulást beszedni a lakosságtól. Igen kicsinek látszik a valószínűsége, hiszen a helyi társadalom szegénysége ekkorra már óriási méreteket öltött. Az emberek erejüket meghaladó beszolgáltatási kötelezettség súlya alatt nyögtek. Pénze nem volt a lakosságnak, mert termeivényeit be kellett szolgáltatnia, tehát nem volt mit értékesítenie. A beszolgáltatás következtében felesleges termeivénye nem maradt, amivel a napközi ellátást segíthette volna. Ezért egyedül a szülők munkaerejének felajánlása látszik a legvalószínűbbnek. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megkíséreljük nyomon követni Szatmár-Bereg vármegyében az 1948-ban működő nyári napközi otthonok tevékenységét (Lásd. 12. sz. kimutatás) . 2. A nyári napközi otthonok tevékenysége A fehérgyarmati járás területén 1948-ban az óvodai állandó jellegű napközi otthonnal együtt összesen tizennyolc napközi otthon működött (Lásd. 13. sz. kimutatás.). A 18 napközi otthonból: - 3 óvodai állandó jellegű napközi otthon, - 2 még szeptemberben is működő árvizes napközi otthon, - 12 nyári napközi otthon a község és Népjóléti Miniszter fenntartásában, - 1 nyári napközi otthon a Magyar Vöröskereszt Fehérgyarmati Csoportja társadalmi gyűjtésből fenntartott napközije volt.
