Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XI. Az 1947-48. évi felső Tiszai árvíz

Dr. Benedek Jenő népjóléti miniszteri osztályvezető újólag meglátogatta az árvizes közös konyhákat és a gyermeknapközi otthonokat is. A háromszori étkezés biztosítása mellett elrendelte, hogy reggelire szalonnát kell biztosítani éspedig a kenyérosztás alkalmával akként, hogy a közös konyhán étkezők hetenként egy tételben kapják meg a reggelihez szükséges szalonna mennyiséget és a kenyeret. Ebéd az eddigiek szerint történt, míg este meleg levest szolgáltattak ki.

170 2. „Mozgó" napközi otthonok A Tisza vízének rendkívül gyors szintemelkedése következtében a lakosság életmentése volt az elsődleges feladat. Az árvízi mentési munkálatok során a nem minden tekintetben kielégítő elhelyezést kapott 1-3 éves korú árvízkárosult gyermekek kedvezőbb átmeneti gondozását szolgálták az ún. „mozgó" napközi otthonok. A népjóléti miniszter rendelkezett ezek létrehozásáról is. A miniszter a vármegye területén négy „mozgó" napközi otthon felállítását rendelte el, egyben gondoskodott azok kiadásainak fedezéséről is.

171 Azért nevezték ezeket „mozgó" napközi otthonoknak, mert nem állandó jelleggel voltak egyik vagy másik községben, hanem mindig a szükségletnek megfelelően ment a hajléktalanná vált és kitelepülni kényszerült családok, illetve gyermekek után. E szükségszerű napközi otthonok vezetésére a népjóléti miniszter egy-egy zöldkeresztes védőnőt küldött le Budapestről, akik a melléjük beosztott óvónők segítségével és közreműködésével felelősek voltak a napközi otthonok működtetéséért. Minden egyes „mozgó" napközi otthon mellett egy-egy főzőnő és egy-egy dajka volt alkalmazva. Ezek személyét illetően a vármegyei szociális felügyelő döntött a Nemzeti Segély vármegyei szervezetének javaslata alapján. A „mozgó" napközi otthon felszereléséről a népjóléti miniszter gondoskodott, az élelmezésről pedig részben helyi (községi), részben megyei központi beszerzés útján gondoskodott a napközi otthon vezetője, illetve a Nemzeti Segély vármegyei szervezete. A vármegyei szociális felügyelő a népjóléti miniszter által biztosított ellátmányból esetenként utalt ki a községi elöljáróság címére ellátmányt. Ez az ellátmány élelmiszer beszerzésre és a személyzet összes kiadásainak fedezésére (illetmény élelmezés, világítás, fűtés) volt felhasználható. A községnek a lehetőséghez képest tűzifával és világító eszközzel kellett ellátni a napközit, tekintettel arra, hogy napi ellátmányként a népjóléti miniszter csak 5 Ft összeget térített gyermekenként, amiben természetesen benne volt a személyzet összes kiadása is.

172 170 SZSZBML. XXIV 562. ad. 214/1948. 171 SZSZBML: XXIV. 564. Szt. 15/1948. 172 Uo. mint 171,