Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
X. Kisdedóvás a második világháború után Szatmár-Bereg megyében
A rendelet szerint, ahol több pénz áll rendelkezésre, ott egy kis sokfiókos szekrény is beállítható, a gyermekek „kincsei" és kész munkái számára. Egy-egy fiók alapjának méretét úgy határozta meg, hogy legyen akkora, mint egy fél ív papíros, magassága pedig 12 centiméter. Legalább minden két gyermeknek legyen egy közös fiókja, bár sokkal célszerűbbnek tartotta a körlevélszerkesztő, ha minden gyermeknek külön fiókja van. A szekrény magassága 75 centiméterben volt megállapítva. Minden fióknak kívül viselni kellett a gyermek jelét. A felsorolt bútorzat alkalmasságát azért is hangsúlyozta a miniszteri leirat, mert nyáron tornaszerül is használható. Az egymásra állított kockákból vagy padokból a gyermekek lépcsőt építhettek, amelyre felmászva gyakorolhatták a mozgást. Egy deszka segítségével palló építésére is alkalmasnak mondta a bútorzatot. A svéd pad és egy kocka, vagy asztal segítségével pedig csúszda is építhető. Az ábrán látható létrán pedig kitűnő gyakorlatok végzésének lehetőségét hangsúlyozta a rendelet. Hangsúlyozta az egyes bútordarabok szálkamentességének biztosítását is. 4. Célszerűtlennek mondta ki a körlevél a vászonnal vagy egyéb textílanyaggal bevont fektetőket, mert megereszkednek és a gyermekek görbén feküsznek rajtuk. Ezért náddal, vagy kukoricahánccsal bevont fektetőket írt elő. 5. A táblák, képek a gyermekek szemmagasságában, alacsonyan legyenek elhelyezve, hogy a gyermekek könnyen elérhessék azokat. A táblák felső magasságát 120 centiméterben állapította meg. Ugyanígy a fogasokat, törülközőtartókat, fogmosópoharak polcait is. 6. Az óvodák díszítésére elsősorban a gyermekek rajzait, kézimunkáit kellett felhasználni, a teremben 110 centiméter magasságában körülfutó lécek alkalmazásával. Az állandó képek pedig e fölött lógjanak. Ezek felső szélének magasságát 150 centiméterben rögzítette. A tiszta fehér színezést szemet fárasztónak mondta ki. Ezért a fehérre meszelt falak lábazatát és bútorzatot valamilyen halvány színre kellett festeni. Kerülendőnek mondta ki a szürke, zöld és barna színeket. Felhívta a tisztifőorvosokat és szociális felügyelőket, hogy az óvodák és napközi otthonok berendezéseinek előirányzása alkalmával a fent leírtakra fokozott figyelemmel legyenek. A körrendelet megjelenése idején (1947 V. 10.) valóban nagyon hiányosak voltak a háború során kárt szenvedett kisdedóvó intézmények berendezései, azonban az azokat fenntartó községek még megközelítően sem gondolhattak új bútorzat beszerzésére, mert ehhez fedezettel még évek múlva sem rendelkeztek. Az élelmezéshez szükséges nyersanyag beszerzésére és a nyári napközi otthonok vezetőinek fizetésére sem állt rendelkezésükre megfelelő költségvetési hitel. Fenntartásukat nagyobbrészt társadalmi gyűjtésből biztosították még évek múlva is, így csak a hároméves terv (1948-1950) során meginduló új óvodai napközi otthonok létesítésénél volt reális alap a népjóléti miniszter által elrendeltek végrehajtására. Az országosan újonnan létesített első tíz óvodából három a Szatmár-Bereg k.e.e. vármegyében lévő Csaroda, Gergelyiugornya és Vámosatya községekben, kettő pedig az akkori Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyében Nyíradony és Nyíregyháza településeken valósult meg, tehát a tíz új óvodának a fele a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területére esett. A többi öt megyén kívül, Egyek, Jászfényszaru, Kornádi, Kunszentmárton és Tiszaföldvár településeken létesült. 158
