Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

TÖRTÉNELEM - Tolnay Gábor: Az ellátatlanok gondozása Dévaványán a két világháború között

Az ellátatlanok gondozása Dévaványán a két világháború között Tolnay Gábor Az ellátatlanok gondozásának már hagyománya volt Dévaványán. A nagyközség vezető testülete - ahol főleg az adójogi képviselőknek - a viriliseknek - volt döntő szavuk, sohasem hagyták, hogy a községben lévő ellátatlanok a szó szoros értelmében éhen haljanak. Viszont arra sem voltak hajlandók, hogy ingyen osszanak élelmiszert a rászorulóknak. Minden alkalommal azok részesültek első sorban ellátásban, akik hajlandók voltak a község érdekében illő fizetség ellenében közmunkát vállalva dolgozni. Ezt valahogy a dévaványai ember meg is értette, el fogadta és alkalmazkodott ehhez a felfogáshoz. 1898. február 24-én a községi elöljáróság tájékoztatta a képviselő-testületet arról, hogy a múlt évi rossz termés miatt sok az ellátatlan a községben. Ezért javasolta, hogy a kisajátítási alap terhére személyenként 20 forint készpénzt juttassanak az arra rászorulóknak.

1 1917. július 7-én tartott közgyűlésen az elöljáróság tájékoztatta a képviselőtestületet arról, hogy előreláthatólag mintegy négyezer főre tehető azok száma, akik a tél folyamán ellátatlanok lesznek. Az ő érdekükben javasolta, hogy 500 mázsa búzát vásároljanak fel. Ehhez a dévaványai takarékpénztár hajlandó 250 ezer korona hitelt adni, egyben a raktárában elhelyezi a felvásárolt gabonát is. Az ellátatlanok részére a gabonát önköltségi áron fogják annak idején eladni.

2 Az 1917. augusztus 30-án tartott képviselő-testületi közgyűlésen a főjegyző ismertette, hogy a helybeli birtokosoktól 38 vagon búzát vásároltak meg a fent már 1 JNSZML - Dévaványai jkv. 1892-98. - 7/1898. kgy. 2 JNSZML - Dévaványai jkv. 1914-1917. - 6. kötet. 38/1917. kgy. szám.