Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

MUZEOLÓGIA - Viga Gyula Tájmúzeumok - regionális múzeumok

vonatkozásában 3 -, vagy önmagában az egyes intézmények szakmai kapacitása, szakemberellátottsága, munkatársainak kvalitása és koncepciózussága is hiányzott. Hangsúlyozom azonban, hogy egy-egy történelmi táj, mikrorégió tárgyi és szellemi kulturális örökségének azonos szempontú, rendszerelvű feltárása, gyűjtése metodikailag sem kidolgozott, nem is szólva arról, hogy a kulturális folyamatok szakaszainak követése, a változások és a változatok dokumentálása csak elvétve merült fel. Jól megszervezett, kvalitásos erőkből álló munkacsoportok is csak hosszú, szívós munkával voltak képesek egy-egy tájegység, de leginkább egy-egy település vagy település-csoport néprajzi feltárására, feldolgozására, és alig van példa teljességre törekvő tárgyi gyűjtésre és annak bemutatására. 4 A kevés példa arra figyelmeztet, hogy a tárgyi anyag szinkronikus feltárása, s az abban felmutatható korábbi tárgygenerációk felismerése egy településen is hatalmas feladat, figyelembe véve a tárgyi ellátottság társadalmi vonatkozásait is. Megkonstruálatlanok és ma már megkonstruálhatatlanok azok a modellek, amelyek egy-egy térség tárgyi műveltségének történeti rétegeit és változásait olyan módon mutatnák be, hogy akár csak elkülönítik a „helyben előállított" tárgyakat a máshonnan beszerzettektől. Mindezek persze egy szaktudomány gondjai és reményei, a múzeumi gyűjtemények, különösen pedig a kiállítások más elvárások mentén szerveződtek. Az egymást váltó néprajzos generációk - érthető módon - a régies, a használatból kikopó tárgyakat deponálták, s elmúló, vagy már eleve csak az emlékezetben élő munkakultúra rekontrukcióját igyekeztek elvégezni azok segítségével - különösen a múzeumi tárlatokon. Itt persze rendre megfogalmazódott annak igénye, hogy a „helyi" tárgyak és eljárásmódok hangsúlyosan jelenjenek meg, de kevés lehetőség nyílott annak érzékeltetésére, hogy a látvány valóban regionális formáció-e vagy az általánosságban ismert eszköz- és munkakultúra helybeli előfordulása és dokumentálása. Ez persze nem csoda, hiszen a tárgyi örökségnek csupán kisebb része az, aminek szűken behatárolt az elterjedése, az eszközkultúra és munkakultúra döntő része akár kontinentális összefüggésrendszerben és hosszú történeti szakaszokon át 3 VIGA Gyula 2000. 375-391. 4 Szinte mitologikusán emlegeti a magyar néprajzi az átányi példát. Számos, gyakran citált művük közül itt kiemelem: FÉL Edit-HoFER Tamás 1961. 487-535.