Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

TÖRTÉNELEM - Bene János: A nyírbátori járás tűzrendészeti viszonyai az 1920-as évek második felében

A nyírbátori járás tűzrendészed viszonyai az 1920-as évek második felében Bene János Az I. világháború és a trianoni béke után kialakult súlyos gazdasági helyzet ellenére is a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség minden követ megmozgatott a hazai tűzvédelem hatékonyabb megszervezését elősegítő tűzvédelmi törvény megalkotásáért. Az évekig elhúzódó egyeztetések után törvény végül is nem született, de a magyar tűzrendészet továbbfejlődése szempontjából igen fontos belügyminiszteri rendelet, a 230.000/1925. B. M. számú körrendelet 1925. május 4-én jelent meg, s a kihirdetésétől számított nyolcadik napon lépett hatályba. Ez a rendelet sokban kiegészítette és módosította, már sok tekintetben elavultnak számító 53.888/1888. B. M. számú belügyminiszteri rendeletet. Tűzoltói törvény tehát még nem született az 1920-as években, de a fejlődés útját, a végrehajtandó feladatokat világosan kijelölte. Pontosan intézkedett az egyes településeken készenlétben tartandó szerek mennyiségéről. A szerek mennyiségét a védendő házak száma alapján határozták meg és írták elő. Az 50 lakóháznál kevesebb településeken legalább egy szívó-nyomó fecskendőnek, 60 méter nyomótömlőnek, 8 méter szívótömlőnek, 1 csáklyának, 2 vasvillának, 1 petróleumos fáklyának, vagy lámpának, 1 fejszének, 2 vödörnek és 20 négyzetméteres takaróponyvának kellett készenlétben lennie és a fecskendőre felmálházva állnia. 50 és 300 lakóházból álló községben is egy fecskendő kellett, de nagyobb, melyről két sugarat is lehetett szerelni, 100 méter nyomótömlő, 8 méter szívótömlő, 2 sugárcső, egy osztó, legalább 500 literes vizeslajt, mellé 100 literes vizeskád a szekéren, legalább kettő 5-6 méter hosszú létra, s a fentebb felsorolt kézi szerekből dupla mennyiség. A házak számának növekedésével a