Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Felhősné Csiszár Sarolta: Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Felhősné Csiszár Sarolta A népművészet első emlékeivel középkori kőtemplomaink falfestésében találkozunk. A Szent-Istváni rendeletre megkezdett egyházépítéssel templomainkat az európai divatnak megfelelően gazdag díszítéssel látták el. Ez elsősorban a fal színes mintázattal történő festését jelentette, amely jellemző volt már az ókeresztény templomokra is. A díszítés elsősorban a bibliai alakok és jelképek ábrázolását jelentette. Rendszerint központi helyre, a szentély falára került a keresztre feszített Krisztus képe. Körbe a hajó falán jelenítették meg a szenvedéstörténet legfontosabb jeleneteit. De ott vannak a falfestészetben más bibliai csoportképek, a Szentírásban említett növény-és állatábrázolások: szőlőtőke, búzakalász, pálma, stb., a jelképekké vált állatok: gyakori a galamb, bárány, szarvas, oroszlán, páva, hal, a természet világából a nap, a hold és a csillagok is. Később ezek a falfestések további ábrázolásokkal bővültek a szentek és egyházatyák képeivel. 1 így érték meg középkori templomaink a reformációt, amikor ezek jelentős része népegyházi kezelésbe került. Ekkortól a templomok, egyházi épületek fenntartásáról, rendben tartásáról maga a helyi lakosság gondoskodott. Mivel a templomot a falu egész lakossága vallotta magáénak, területünkön a reformációkor ezek a templomok rendszerint a falu egész lakosságával együtt lettek egyik napról a másik napra római katolikusból reformátussá. A hitújítás egyben szemléletváltást is jelentett. Elv szerint a külsőségekben is a teljes puritánságra törekedtek. Ez azt jelentette volna, hogy mindent, ami a Biblia tanításától elvonja az ember figyelmét, így a középkori - főként alakos falfestményeket, igyekeznek MEDGYASZAY István 1942. 30.
