Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Cservenyák László: Adalékok a nagykárolyi és környéki falvak kovácsmesterségéhez

A telitalpú lovaknál a patkót nagyon ki kellett káfolm, hogy kívül a körmöt nyomja és ne belül a ló talpát - mondja Kiss Lajos gencsi kovácsmester. A telitalpú lovak esetében a patkó alá lemezt tettek, amit kissé kidomborítottak, hogy ne nyomja a ló „békáját". A lemezt legalább hat hetenként ki kellett cserélni, mert alatta a pata kipállott, kirohadt, amitől a jószág sántított. De az egészséges, jó patájú lovakat is átvasalták 6-8 hét után, mert közben a körmük nagyra nőtt, amit meg kellett igazítani. A jó gazda azért is patkoltatta rendszeresen a lovait. A gazda ismerte lova „járását" és ezt a kovácsnak is megmondta, mert ezt is figyelembe kellett venni a patkolásnál. Volt olyan ló, amelyik nem emelte rendesen a lábát menet közben, „húzta a körmét az úton". Ilyen esetben elől nagyon ki kellett kápázni a patkót, mert különben a ló „véresre húzta a lábát." A jó patkót úgy készítették, hogy a falc a patkó külső szélén legyen és ne a patkó közepén, vagy a belső oldalán, és apájszerrcl a lyukakat úgy ütötték be, hogy az kissé „srégen" menjen kifelé, ne merőlegesen a patkóra, hogy a bevert szeg biztosan körömbe fúródjon, ne az elevenbe. Mielőtt a patkószeget a kovács beverte a ló patájába a kalapáccsal úgy igazította, kissé meggörbítette, hogy az inkább „kifelé" jöjjön, mint befelé az elevenbe. A patkószeget úgy kellett beverni a körömbe, hogy a 6-8 szeg körömből kibújt vége kívül a patán körben egy vonalban legyen! A bevert patkószeg végét a kalapáccsal rögtön „lehúzták", ráhajlították a patára, nehogy a ló egy rossz mozdulattal a kovács kezét, vagy saját lábát a kiálló szeg végével felsértse. A legörbített szegvégeket a csípőfogóval lecsípték, majd a szegek fejét a hoflinggai jól behúzták a falcba és a szeg patából kiálló rövidke végét ráverték és leráspolyozták. Miután a patkót így felverték a patkó felső szélét a ráspollyal meghúzták, hogy fényesen ragyogjon, mert különben az előzőleg izzított, matt patkó úgy nézett ki, mintha bele lett volna nőve a körömbe. Ez a csillogó fényes perem úgy kellett körbe fusson a patkó felső peremén, „hogy azon az egér körbe szaladhasson". A téli patkót két végükön kilyukasztották, majd menetet vágtak bele, ebbe csavarták a hegyesvégű jégszeget, vagy az útviszonyoktól függően a csillagsarkot vagy Zrá-sarkot. A téli sarkokat készen vásárolták az üzletből. Csillagsarkot főleg havas utak esetében használtak. Ha télen dombos, vagy hegyes terepen szekereztek, akkor a gazda kérésére a patkó első részébe is csavaroztak jégszeget. A téli időjárási