Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - P. Szalay Emőke: XVII. századi törökös jellegű úrihímzések Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

matolcsi terítővel, ezek motívumainak végén kis kacsok láthatók, amelyek egyértelműen levélszerű elemre utalnak. A tiszaszalkai terítőn a főmotívumok merev szárakon ülnek, a ramocsaházi és a matolcsi terítőn a már enyhén hajló szárakat kis kacsok díszítik. A két utóbbi minta csaknem tökéletes azonosságot mutat a legapróbb részletekig. Ezen a díszítményen az egyszerűsödés mellett a magyarrá válás stádiumát figyelhetjük meg. A cégénydányádi úrasztali térítőnek ismerjük az ajándékozóját. Kende Zsigmondné, Fráter Zsófia 1688-ban tisztelte meg vele egyházát. A kisméretű 75 x 76 cm terítő arany és ezüst szállal hímzett. A díszítmény a sarkokban a közép felé irányuló virágos ágakból és az oldalak közepére helyezett kisebb ágból áll. A sarokminták szára csigavonalúan indul, három esetben áthajlik egymáson, ezeknél az így kialakult ovális mezőt egy levél tölti ki. A szárakon kacs és levelek, majd egy kisebb elem és egy ötszirmú virág kacsokkal tágítja a virágbokrot. A kereszteződés után széthajló ágak kisebb, két sziromsoros, oldalnézetben ábrázolt virágot és egy ugyancsak két sziromsoros peóniát hordoznak, amely két, három levéllel 8. kép - A cégénydányádi gyülekezet úrasztali térítőjének sarok és oldalmintája. 1688