Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bődi Erzsébet: Hagyományos levesételek a gömöriek asztalán. Adatok a táplálkozáskultúra kutatásához

közkedvelt sóskaleves mellett salátából főzzenek levest, amit egész nyáron át is készíthetnek. A határban dolgozókat élelmezik vele. Kétféle receptjét kísérletezték ki: habarással és egyidejűleg rántással sűrített, kenyérrel vagy főtt krumplival fogyasztott változatát és a szalonnás zsíron dinsztelt salátalevest, melyet savóval engedtek fel és krumplit főztek bele. Kukoricadarával is sűrítették. Szlovák neve szálát na kiszlo (savanyú saláta). A gömöri magyarok salátalevesként ismerik. Legújabban a tökből is főznek levest, húsleves vagy krémleves receptje szerint. A tejlevesek a gömöri hegyvidéki pásztorkultúrában a mai napig fontos ételeknek számítanak. Némelyik olyan étel, melyről a magyarországi átlagos ember nem is hallott. Gömörben főleg a szlovákok megélhetését biztosító pásztoroló állattartással vannak összefüggésben. A legáltalánosabb tejleves a tejben vagy vízzel hígított tejben főzött tészta. A szlovákok szterjanka (stieranka, sciranká) levese ilyen. A Csermosnya völgyébe lejáró szlovák juhászok főzik. A magyarok tejes részeknek, tejbereszeltnek ismerik. Nemcsak tehéntejből kiváló, kecske- és juhtej is alkalmas rá. Az északkeleti Felvidékhez tartozik a demikát, domikát tejleves. A gömöri szlovákok többféle variációban főzik. A brindzát (erős juhtúró) apróra morzsolják, rá apróra vágott száraz kenyérdarabokat szórnak és az egészet gyengén sózott forró vízzel öntik le, egy rövid ideig állni hagyják. Mikor már a brindza szétolvadt, attól kezdve ehető. A brindzát bele is főzik a vízbe. Ha nincs hozzá elengedő túró, akkor tojással összekevert lisztet csorgatnak sós lébe. Ez is demika. A túrólevest füstölt szalonnatepertővel és dinsztelt hagymával ízesíthetik. A legfinomabb demikátot pásztorok főzik szabad tűzön. Készítik az erdőben dolgozók is. A hagyomány úgy tartja, hogy csak férfi keze alól különösen finom a demikát. A gömöri magyaroknál sem ismeretlen étel. A Szilicei-fennsíkon főzték, de ott is már csak emlékeznek rá. A neve domika. Száraz laskadarabokat szórtak meg túróval, és azt öntötték le meleg vízzel. Ezt a fehér tejszerű ételt ették fakitermelésen dolgozók. A tűzhelyen főzött domikát rántással sűrítették.