Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

TÖRTÉNELEM - Ulrich Attila: Nemesi és jobbágyi szőlők a tokaji uradalom mezővárosaiban a XVIII-XIX. században

A XVIII-XLX. században a szőlők jogállása az előző századhoz képest semmit sem változott. A források típusa, szerkesztési módja, az összeírok hanyagsága miatt az adatokat megfelelő óvatossággal kell kezelnünk. A szőlők nagyságáról, a termett bor mennyiségéről sokszor nem kaphatunk megfelelő képet, mint például a szabad szőlők terméséről, nagyságáról sem, hiszen a források éppen szabadságuk miatt nem konkretizálták azokat.

1 Mégis a tokaj-hegyalj

ai bortermelés hírnevének megalapozói és öregbítői voltak ezek a legtöbbször főúri, nagy kiterjedésű allódiumok. Ezek csak akkor kerültek az uradalom érdeklődésének középpontjába, ha valamilyen problémát okoztak.

2 A XVHI-XLX. században, a XVII. század második feléhez hasonlóan, a nemesi és jobbágyi birtokokból származó tizedbevétel a kamarai szőlők termése alatt maradt. Éppen ezért az uradalom részéről jelentős támogatóban leltek azok, akik az elhagyott, vagy rosszul művelt szőlőket újra termővé tették. A dézsmán beszedett borok szinte teljesen a helyi kocsmákon keltek el, növelve - a készpénzbevételét állandóan gyarapítani szándékozó - uradalom hasznát. Másrészt viszont ezekből a borokból kaptak naturális jövedelmük részeként a domínium alkalmazottai is. A dézsmás szőlők voltak azok, amelyek a hegyaljai szőlőhegyek többségét alkották, legtöbbjük azonban 2-4 kapás, kis terjedelmű birtokocska volt. Termésük minőségében elmaradtak a szabad szőlők boraitól, bár egy részük kiváló minőségű bort termett. Természetesen a XVIII. században az uradalomnak a dézsmás szőlők boraiból bevétele származott, így különös figyelmet fordítottak az adójövedelmek 1 Fennmaradt azonban néhány összeírás, amely feltüntette a birtokok nagyságát, termőképességét is. Azonban pontosabb képet csak úgy lehetne kapni a birtokok nagyságának változásáról, a termett bor mennyiségéről, ha az igen gyakori dézsmás (kilenced, heted) összeírások mellett tudnánk a szabad szőlőbirtokok terméseredményeiről is. 2 ZmLt Tokaj 35. d., 1790 körül. A tokaji Gyepűs, Lencsés és Kalodás promontóriumokon három szabad szőlő nagy gondot okozott, a hegyek tetején lévő szőlők tulajdonosainak, mivel azok kiterjedésük és gazdáik hanyagsága miatt, az eddig ott lévő szckérutat teljesen elfoglalták. Ezért lehetetlen volt a hegyek tetejére feljutni, a gazdáknak le kellett a hegyek lábához hordani a termést! Az egyik szőlő a felméréskor 12 évig volt szabados, mert tulajdonosától „pallagságában" Popovics Kristóf kereskedő művelte. A másik Dessewffy Andrásé, amely szintén puszta volt; ebben az állapotában kapta 20 év művelésre 600 Ft-ért Jánosi György tokaji kereskedő. A harmadik birtok Klobusiczky grófé volt, de azt Leer Károly tokaji sóperceptor megvette.