Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Kriston Vízi József: A munka és a szeretet háza. Egy civil otthonteremtő kísérlet a XIX. és XX. század fordulóján

csökkenthették a jószág ellátás során. 22 Ebben az esztendőben 68 gyerekkel kezd­ték s év végén 50-nel zárták az iskolai terminust, - jelentették a 30. közgyűlés szí­ne előtt. Az ismertek közül talán legrészletesebb beszámolót tartalmazó 1907-es év­könyv például külön és behatóan szól a gyerekek nyári és téli házirendjéről, étke­zésükről, egészségi állapotukról és tevékenységi formáikról, a kis telep ünnepeiről, valamint a tovább tanulókról, az élet és az ország különféle területén elhelyezke­dettekről. Itt kapunk részletes statisztikát az előző másfél évtized tagsági megoszlá­sáról, amelyből az is kiderül, hogy legtöbben 1896-ban (száznegyvenkét fő), legkeve­sebben pedig 1905-ben (hu­szonhatan) alkották a NRT tag­ságának körét. Az 1909-ben megjelent ti­zenharmadik évkönyv egészét áthatotta az a megrendültség, amellyel a társaság és az ott­hon, de a szélesebb protestáns művelt társadalom fogadni kényszerült alapító elnöke, Dr. Kiss Áron halálát (1908. októ­ber 15.). A ragaszkodást és az emlékezést mi sem jelzi job­ban, mint hogy a drágaság elle­nére is kiügyeskedett, űjonnan megvásárolt déli földterület­nek a Róza szőlő alatti részét „Kiss Áron földjének" nevezték el, - mellette a Tisza István­kert húzódott... (Ügyvezető il Évkönyv XII. 1907. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom