Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bartha Júlia: Török népi építészet

ritkán hullott eső jelenti, sátortetős építményeket húznak, meglehetősen alacsony, alig 30 fokos lejtéssel. Belső-Anatóliában, az Obruk fennsíkot elhagyva, a félsivatagos területeken megbúvó falvakban, ahol az évi csapadékmennyiség alig éri el a 400 mm-t, kétféle tetőszerkezet jellemző. Az egyik a dongás, dongaboltozatos, amelyről azonnal leszalad a csapadék (9. kép), a másik a lapos tető (10. kép), amit 9. kép. Dongaboltozatú tető. Saratlikirkgöz - 2004. letapasztanak. Az utóbbit rendszerint úgy képezik ki, hogy középen lejtős és vízkiköpő csővel vezetik le az esővizet. Utóbbinál hordókban felfogják, és öntözésre használják. Mind a dongaboltozatot, mind a lapos tetőt ezen a vidéken törekes agyaggal letapasztják. A tapasztott tetejű házak az Obruk fennsíkot átszelő, egykor karavánút mentén megbúvó, szó szerint rejtőzködő falvak jellegzetes házai Konya és Aksaray között. Ezekben a falvakban a házakat vagy vulkáni tufából kifaragott kövekből építik, vagy vályogtéglából. Ha vályogból húzzák a falat, betapasztják, de nem meszelik. Ha vulkáni kőzetből készül a ház, nem vakolják és természetesen nem meszelik