Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bartha Júlia: Török népi építészet

városokba költöznek. Jelentős munkamigráció indult meg az 1990-es évek végén az Öböl-háború hatására. Főként Délkelet-Anatóliából indult meg a vándorlás a nagyobb városok felé. Ankara és Isztanbul lakossága ekkor növekedett meg, (Isztanbult ma 15 millió ember lakja), s ezzel megjelentek a város pereméhez ragasztott „bádogvárosok", ugyanis a „gedzsekondu" jogszokása ma is él a törököknél. (Gecekondu az egy éjszaka alatt felhúzott hajlék, amit senki emberfia le nem rombolhat.) A települések szerkezetéről általában elmondható, hogy halmaz jellegű, zegzugos utcácskák jellemzik a városokat, noha az építészeket urbanisztikára is oktatják, a városképen ez nemigen látszik. A falvak pedig teljes mértékben alkalmazkodtak a terepviszonyokhoz, a helyi gazdálkodási szokásokhoz és a nagycsaládos szervezethez. A település tervezésének mindenféle megnyilvánulását nélkülözik. A falvaik kicsinyek, amelyikben 30-50 ház van, az már elég tekintélyes falunak mondható. A falvak közel, 2-3 kilométernyire vannak egymástól ott, ahol jó termőföld van. Belső-Anatólia olyan vidékén, pl. az Obruk-fensíknak azon a szakaszán, ahol csak állattartásra alkalmas a vidék, Konya és Seydi§ehir között ritka a településhálózat. A nomád jürüköket elsősorban itt találjuk, illetve a Toros hegység déli lejtőin, Antalya, Alanya, Mersin, vidékén.

6 Nagy a kontraszt a város és a falu élete között. A népi építészeti sajátosságokat a modern falusi házaknál, de még a városi építészetben is megfigyelhetjük, ami mindenképpen a törökök hagyománytiszteletének köszönhető. Gyakran láthatjuk a városi házaknál a hagyományos török 1988-2004 között több ízben jártam Belső-Anatóliában, olykor hosszabb időt is töltöttem ott. írásomnak nagy része saját gyűjtés. 2. kép. Városi ház, a hagyományos balkonnal. Edirne - 2003.